– Anna, anyám mindjárt megérkezik, te meg semmit nem csináltál! – kiabált László a feleségével.
– László, most estem be a munkából. Kicsit tovább bent tartottak – próbált magyarázkodni Anna.
– Micsoda ostoba kifogások ezek? Egy rendes háziasszony mindent kézben tart! Ma szabadságot kellett volna kivenned!
– Most kezdtem egy új projektet, be kell fejeznem. Miféle szabadság, László? Nem azért fizetnek, hogy otthon üljek.
– Szóval a munkádat fontosabbnak tartod, mint az anyámat? Ő másik városból utazik ide, és üres lakás fogadja! Legalább boltban voltál?
– Nem, egyenesen hazajöttem…
– Tudtam!
– …de útközben rendeltem házhoz szállítást – fejezte be a mondatot Anna.
– Megint valami rohadt paradicsomot fognak hozni? Vagy savanyú tejet? Anna, az élelmiszert saját kézzel kell kiválogatni! – fortyant fel László.
A bejáratnál megszólalt a csengő, félbeszakítva a dühös prédikációt. Megérkezett az áruház futára.
Anna kipakolta a szatyrokat – minden friss és jó minőségű volt –, aztán nekilátott a vacsorának.
– László, segítenél egy kicsit? Legalább porszívózz fel, vagy mosd el a saját edényeidet – kérte halkan.
– Nincs rá időm, indulnom kell az állomásra, hogy fogadjam anyut – utasította vissza László.
– De hiszen csak egy óra múlva érkezik…
– Na és? Addig majd ott várok. Ha dugó van a városban, és nem érek ki időben? Hagyjam egyedül álldogálni a peronon?
– Rendben, menj… – sóhajtott Anna.
A férje elindult, ő pedig munkához látott: berakta a csirkét a sütőbe, készített egy nagy tál salátát, majd rendet rakott a lakásban. Mire az anyósa megérkezett, mindennel végzett.
****
– Anna, itt vagyunk! – hallatszott László hangja az előszobából.
Anna kiment eléjük.
– Jó estét, Petra. Milyen volt az út?
– Borzalmas! – vágta rá az anyós köszönés nélkül. – A vonaton alig lehetett levegőt kapni, a gyerekek meg végig fel-alá rohangáltak a kocsiban és ordítoztak. Iszonyúan fáj a fejem. Na, fogd ezeket a szatyrokat!
Anna átvette a csomagokat, és beinvitálta őket, majd asztalhoz hívta a vendéget.
– Én éjjel nem szoktam enni. Egyenesen lefekszem pihenni! – utasította vissza Petra. – Hol készítetted el az ágyamat?
– A nappaliban… hozok azonnal friss takarót… – felelte Anna óvatosan.
– A nappaliban én bizony nem alszom! A ti szobátokba megyek, ott kényelmesebb az ágy. Húzz tiszta ágyneműt! – adta ki a parancsot Petra, fölényesen legyintve.
– De hát… – próbált tiltakozni Anna.
– Nincs „de”! Hallottad, mit kért anya? – vágott a szavába László.
– És mi akkor hol…
– Majd mi alszunk a nappaliban, nem dől össze a világ. Petrának szüksége van a kényelemre.