Megfordultam, és odébb sétáltam egy másik kasszához. A legkisebb sajnálat sem volt bennem. Semmi.
Márciusban felhívott apám.
– Hogy vagy, Eszter Farkas?
– Megvagyok.
– Anyád üzent… István Juhász szeretne beszélni veled. Kerek születésnapja lesz, gondoltuk, jó lenne, ha eljönnél.
– Nem érek rá.
– Úgy egyáltalán? Soha?
– Ha látni akarsz, gyere te. Egyedül. Egy teára. Minden feltétel nélkül.
Elhallgatott egy pillanatra.
– Majd átgondolom – mondta végül.
Többé nem keresett.
Az a rokonság, amelyik bűntudatra és manipulálásra épül, nem család, hanem karám, ahol azt hazudják neked, hogy a rács a te érdekedet szolgálja. Én kimásztam onnan. És csak egyvalamit bánok: hogy nem léptem meg ezt sokkal hamarabb.
A legfájdalmasabb árulás az, amikor saját magadat adod el mások kényelméért.