Ádám Kiss közvetlenül utána lépett be. Meglátta az asztalt, és az arca azonnal elvörösödött.
– Fanni Papp, teljesen elment az eszed? Évfordulós vendégek ülnek az asztalnál, és előttük üres a teríték!
Üvöltése betöltötte a lakást. A vendégek hirtelen mind nagyon elmerültek a tányérjukban, a telefonjukban, az ablakon túl látszó semmiben – csak erre a jelenetre ne kelljen ránézniük.
– Megőrültél? Mit művelsz?!
Fanni letette a kezében tartott poharat. Óvatosan az asztalra állította, mintha az üveg hangja is számítana. Halkan szólalt meg:
– Ez az én meglepetésem.
A csend olyan hirtelen zuhant rájuk, mint egy leeresztett függöny.
– A házassági évfordulónkra szeretnék bejelenteni valamit – közölte nyugodtan. – Elválok tőled.
Lehúzta a jegygyűrűt az ujjáról, és a hófehér terítőre tette. A fém röviden csörrent.
– Elmegyek. Ma. Most azonnal.
Ádám Kiss tátott szájjal meredt rá. Becsapta a száját. Aztán megint kinyitotta, de szavak akkor sem jöttek.
– Te… emberek előtt?! Ezt a cirkuszt a vendégek szeme láttára kellett előadnod?!
– Nem cirkusz, hanem az igazság – felelte Fanni, és kézbe vette az előre bepakolt táskáját. – Hét hónapig voltam a háztartási alkalmazottatok. Főztem, mostam, suvickoltam. Hajnali öttől éjfélig robotoltam. És egyetlenegyszer sem kérdezted meg, hogy vagyok. Egyszer sem nyújtottál segítő kezet. Csak kihasználtál. Mindkettőtöknek kényelmes voltam. Ennyi az egész.
Az egyik vendég, Vivien Veres, az anyósa barátnője, a markába fojtotta felhorkanását. Szilvia Katona alig láthatóan bólintott.
– Fanni Papp, drágám, ne kapkodj, üljünk le, átbeszélünk mindent – lépett oda hozzá Judit Kovács, tökéletesre lakkozott körmeit felé nyújtva. – Csak túlhajszoltad magad, megértem. Fogadunk egy bejárónőt, igaz, Ádám Kiss?
– Késő – vágta rá Fanni, és elindult az ajtó felé.
Ádám utána vetette magát, és erősen megragadta a könyökét.
– Állj meg! Nem teheted meg, hogy csak így fogod magad és lelépsz!
– Dehogynem – rántotta ki a karját Fanni. – Figyelj.
Kinyitotta az ajtót. Mögötte már hallotta Ádám pánikba esett, hadaró hangját a telefonban:
– Halló, az étterem? Azonnal kellene egy kiszállítás nyolc főre! Rögtön! Bármit kifizetek, csak legyen gyors!
Fanni maga mögött behúzta az ajtót, kilépett a lépcsőházba. Elővette a telefonját, és írt Fruzsina Illésnek: „Mehetek hozzád?”
A válasz szinte azonnal felvillant a kijelzőn: „Gyere már, te bolond. Rég ideje volt.”
Fanni egy teljes hetet töltött Fruzsinánál. A kinyitható kanapén aludt, nappal bejárt dolgozni, este hazament, és némán bámulta az ablakon túli várost. Fruzsina nem faggatta, nem szedte szét kérdésekkel.
Ádám három napon keresztül hívogatta. Először üvöltött, követelte, hogy jöjjön vissza, hálátlannak, becstelennek nevezte. Aztán fokozatosan meglágyult a hangja – könyörgött, javulást ígért, esküdözött, hogy minden más lesz. Fanni végighallgatta, egy szót sem szólt, majd bontotta a vonalat. A negyedik napon üzenet érkezett tőle: „Anya ágynak esett. Tényleg nagyon rosszul van. Elégedett vagy most?”
Fanni erre már nem válaszolt, egyszerűen letiltotta a számát.
Viszont írt neki Szilvia Katona, az a bizonyos vendég az évfordulóról: „Fanni Papp, ne haragudjon, hogy zavarom. Büszke lehet magára. Harminc évig éltem együtt egy ugyanilyen anyóssal. Nem volt bátorságom elmenni. Maga hős.”
Később jelentkezett Vivien Veres is. Aztán még valaki. Mind ugyanazt fogalmazták meg, ki-ki a maga szavaival: jól tette, amit tett.