– Pihennem kell – jelentettem ki határozottan. – Teljesen kimerültem.
Norbert Kiss ezen úgy felkapta a vizet, hogy végül elhatározta: bíróságon kéri a lakás megosztását. Szerencsére egy ügyes ügyvéd segítségével sikerült megvédenem a részemet, és megtartottam az otthonomat. Ezután a fiam összepakolt, és visszaköltözött a korábban bérelt lakásába.
Azóta a rokonság nagy része engem ítél el.
– Hogy lehettél ilyen? Hogy tehetted ki az utcára a fiadat meg az unokákat? Neked tényleg fontosabb a pénz, mint ők?
– Ő ment el magától. Senki nem rakta ki – ezt szoktam válaszul mondani.
És tudják, mi döbbent meg a leginkább? Ha mindenki ennyire okos, akkor miért nem ajánlotta fel egyikük sem, hogy segít a fiamnak lakhatásban? Miért csak nekem kötelességem megoldani az ő anyagi és családi gondjait?
Norbert Kissnek három gyereke van, ő az apjuk, neki kell gondoskodnia róluk és előteremtenie mindent, amire szükségük van. Én pedig, ennyi év munka után, szeretnék végre nyugodtabban élni, és élvezni azt a kevés, megérdemelt pihenést, ami még jut nekem.
Önök szerint igazságosan jártam el?