– Miért pont velem van bajod? – kérdezte.
Megint hatalmas veszekedés kerekedett. Összeakaszkodott Bálint Takáccsal, aki azt ajánlotta Éva Pusztainak, beszéljen a férjével, és kérje meg, hogy ne vegyen a lányának ilyen drága ajándékokat, mert Dorka Kelemennek rosszul esik.
– Normális vagy te? – nézett rá Éva Pusztai. – Ha azt akarod, hogy a lányod ne sértődjön meg, vedd meg neki te ugyanazt.
– Nekem nincs ennyi pénzem! – üvöltötte a férfi. – A te pasid fitogtatja a pénzét, és az én gyerekem issza meg a levét!
– Tudod, ő már nem „az én pasim” – vágott vissza Éva. – A saját pénzével azt csinál, amit jónak lát.
A házaspár egyre hevesebben vitatkozott, Dorka Kelemen pedig csendben hallgatózott a szobájában. Nem telt bele sok idő, és a veszekedés legapróbb részlete is eljutott Bálint Takács anyjához. Dorka Kelemen rendszeresen hívta a nagymamáját, és szinte mindent elmondott neki arról, hogyan telik az élete az apja új családjában: ki mit csinál, hogyan beszélnek egymással, ki mit mond, mi kerül vacsorára és reggelire, ki hogy szólítja a másikat, ki hogyan néz a másikra, miben járnak otthon, mit csinálnak egész nap. A nagymama szinte kifaggatta az unokáját minden apróságról, és mindebből egyetlen következtetésre jutott: Éva Pusztai pocsék feleség a fiának.
Ildikó Hegedűs pedig csak telefonált és telefonált, állandóan idegőrlő jeleneteket rendezve Évának. Végül Éva Pusztai tűrőképessége végére ért.
– Figyelj, költözzön Dorka a nagymamájához! Én ezt tovább nem bírom. Amióta itt lakik velünk, mi megállás nélkül veszekszünk – közölte a férjével.
– Ja, értem! Akkor én is megyek vele – csapta rá Bálint Takács. – Ennyi volt, ennyire futotta tőled? Annyi éven át neveltem a lányodat, mintha a sajátom lenne, befogadtam, szerettem, te meg az enyémet fél év alatt kipenderíted a házból!
Éva tátott szájjal meredt rá. Teljesen reménytelennek tűnt elmagyarázni a férjének, hogy az anyja az, aki az egész konfliktust szítja a háttérből. Bálint Takács idegesen dobálta a ruháit a táskába, és hallani sem akart semmiféle magyarázatról.
– Készülj, – fordult a lányához. – A nagymamádhoz költözünk.
Éva Pusztai beadták a válókeresetet, és innentől ketten maradtak Mira Lakatossal. A történet azonban itt nem ért véget. Néhány idő múlva Bálint Takács visszaállított, és kijelentette, hogy mindent elölről akar kezdeni, mert Dorka Kelemen visszaköltözött az anyjához, és „most már semmi sem áll az utunkban”. Közben kiderült, hogy abban a városban, ahová Nóra Németh az új férjével átköltözött, ugyanolyan jól felszerelt iskolák és egyetemek vannak, mint bárhol máshol, szóval minden adott. Nóra Németh elhatározta, hogy magához veszi a lányát – pontosabban ezt a gondolatot nagyon kitartóan táplálta benne Bálint anyja, aki folyton hívogatta.
Ildikó Hegedűsnek a fia és az unokája beköltözésével látványosan megugrott a vérnyomása, és hirtelen még egy egész sor egészségügyi problémája is „előkerült”.
– Nyugalomra van szükségem, csendre, pihenésre. A kislánynak meg anyára van szüksége, ott lesz neki igazán jó – ismételgette újra meg újra a fiának.
– Ugyan, kedvesem, én nem akarok megint mindent elölről kezdeni. Nekünk Mira Lakatossal így is nagyon jó – mondta Éva Pusztai, és becsukta az ajtót Bálint Takács orra előtt.
– Hiányzik nekem Dorka Kelemen – jegyezte meg egyszer Mira Lakatos az anyjának. – Kár, hogy már nem él velünk…
– Legalább most az édesanyjával lakik. Talán ez mégiscsak jobb, mint egy gonosz mostohával – sóhajtott szomorkásan Éva.
– Ugyan már, anya, te aztán egyáltalán nem vagy gonosz! Nekem te vagy a legjobb a világon – ölelte át Mira Lakatos.
– Te is nekem – felelte Éva, és elmosolyodott.
***
Mira Lakatos és Dorka Kelemen sorsát úgy hozta, hogy mégis találkozniuk kellett. Az érettségi után Dorka Kelemen – teljes véletlenségből – ugyanazt az egyetemet választotta, ahová Mira is felvételizett. Csakhogy a lányok nem rögtön, hanem csak a második tanév során szembesültek vele, hogy ugyanabban az intézményben tanulnak. Mira örömmel ismerte fel Dorka Kelement az egyetem folyosóján, ám a másik lány láthatóan kellemetlenül érintette a találkozás: erőltetett mosolyt erőltetett az arcára, és csak néhány udvarias, semmitmondó mondatot váltott a féltestvérével.
Dorka Kelemen a legkevésbé sem vágyott arra, hogy felidézze azokat a hónapokat, amelyeket Mira családjánál töltött. Számára ezek nem voltak szép emlékek. A mostohatestvérét beképzelt törtetőnek látta, és magában azt kívánta, hogy Mira mielőbb kibukjon az egyetemről. Mira viszont tizennyolc évesen is megmaradt ugyanannak a gyermeki módon naiv, ugyanakkor jólelkű lánynak, aki korábban volt: szívből örült a húga felvételinek, és teljes szeretettel, őszintén sok sikert kívánt neki…
Mariann Fenyő
Más elbeszélések a csatornán:
Forrás