Őszintén hittem benne, hogy idősebb koromra végre lesz egy kis nyugodt szeglete az életemnek, amikor csak magamért élhetek. Arra vágytam, hogy valahol elvonuljak, pihenjek, és végre legyen időm saját magamra. Vettem is egy nyaralót: egy szerény kis házat a város szélén, kerttel, veteményessel. Ez volt az a közös álmunk, amit a néhai férjemmel, Gábor Molnárral szőttünk. Együtt néztük végig a házakat, együtt választottuk ki ezt az otthont, közösen csináltuk végig a felújítást, és sokszor beszélgettünk arról, milyen jó lesz ott együtt tölteni az időt.
Aztán néhány hónappal ezelőtt Gábor meghalt. Súlyos szívbetegsége volt, az orvosok már az elején nem biztattak: nyíltan megmondták, hogy kevés időnk maradt. Én azonban nem akartam feladni. Mindent megpróbáltam: kórházról kórházra hurcoltam, szakorvosokhoz vittem, végül egy nagyon drága műtétet is kifizettem. Több ezer dollárt emésztett fel az egész, de sajnos még ez sem tudta megmenteni az életét.