– Aha, bocsánatot kért – fújt egyet Zsuzsanna Váradi. – Aztán egy hónap múlva minden kezdődik elölről. Gabriella Németh, te egy okos nő vagy! Tényleg nem látod, hogy amíg anyagilag tőle függsz, addig kedvére taposhat rajtad?
Kinyitotta a laptopját, és gyorsan gépelni kezdett.
– Nézd csak, mennyi hirdetés van – mindenhol matek magántanárt keresnek. Óradíj már ezerről indul, forintban! És itt egy oldal, ahol házi sütiket rendelnek az emberek. A te pitéidért percek alatt ölre mennének!
Gabriella Németh közelebb húzódott a monitorhoz. Valóban, rengeteg lehetőség sorakozott egymás alatt. A feltételek sem tűntek annyira ijesztőnek…
– És ha nem megy? Ha már túl öreg vagyok én ehhez az egészhez?
– Öreg? – háborodott fel Zsuzsanna Váradi. – Ötvenkilenc éves vagy, nem nyolcvan! Az én néném hatvanöt évesen végzett el egy manikűröstanfolyamot, most meg alig győzi a vendégeket!
Egészen estig ott ültek, nézték az oldalakat, számolgattak, tervezgettek. Zsuzsanna Váradi segített profilt létrehozni a magántanári portálon, és feladta a házi sütis hirdetést a helyi közösségi csoportokban.
– Kicsiben indulunk – búcsúzáskor barátnője határozottan megszorította a kezét. – A kulcs az, hogy végre higgy magadban.
A legelső telefon két nap múlva érkezett. Egy nő hívta, a kilencedikes fiának keresett matektanárt.
– Egyáltalán nem megy neki a matematika – panaszkodott az anyuka. – Hátha tudna vele foglalkozni hetente egy-két alkalommal?
Gabriella Németh szíve vadul kalapált, amikor megbeszélte az első órát. Mi lesz, ha belebukik? Ha kiderül, hogy mindent elfelejtett abból, amit az egyetemen tanult?
Ám Levente Bíró, a sovány, eszes tekintetű fiú, kifejezetten szorgalmasnak bizonyult. Gabriella Németh egyszerű, hétköznapi példákkal magyarázta el az algebrai feladatokat, és egyszer csak észrevette a szemében azt az ismerős, felvillanó „értem már!”-féle fényt.
– Hűha, hát ez nem is olyan bonyolult! – kiáltotta fel a fiú, amikor önállóan megoldott egy feladatot.
– Persze, hogy nem az – mosolygott rá Gabriella Németh. – Csak a megfelelő utat kell megtalálni hozzá.
Óra után Levente Bíró anyja egy borítékot nyomott a kezébe.
– El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok! Régóta nem láttam így lelkesedni a tanulásért!
Kétezer forint. Az első saját maga keresett pénz harminc év után. Gabriella Németh hazafelé szorongatta a borítékot, és úgy érezte magát, mint egy űrhajós, aki először lép a Holdra.
Otthon Lajos Orsós a tévét bámulta.
– Hol lófráltál? – morogta, le sem véve a szemét a képernyőről.
– Egy fiúval foglalkoztam. Magántanítás – felelte a nő, igyekezve minél természetesebben hangzani.
– Magántanítás? – Lajos Orsós végre felé fordult. – Mióta is?
– Nemrég óta. Gondoltam, kicsit keresek én is.
Lajos Orsós felnevetett:
– Na persze. Majd meglátjuk, meddig bírod. Csak a gyerekeket ne tedd tönkre a nagy tanításoddal.
Gabriella Németh válasz nélkül vonult be a hálóba. Elrejtette a borítékot egy régi ékszeres dobozban, aztán a tükörképének halkan odasziszegte:
– Majd kiderül, ki tesz itt tönkre kit.
A következő két hétben újabb három tanítványa lett. Egy születésnapi tortarendelés pedig további másfél ezret hozott. A kis dobozban szaporodtak a bankjegyek, és minden egyes újabb összeggel együtt nőtt a nő önbizalma is.
Beiratkozott egy számítógépes alapismereti tanfolyamra, vett magának egy új ruhát – hosszú évek óta először, a férje engedélye nélkül. És elkezdte lépésről lépésre felvázolni a jövőjét.
Két hónap múlva már hét állandó tanítványa volt, és külön listát vezetett azokról, akik a sütijeire vártak.
Titokban bérelt egy apró garzont a belvárosban – pont megfelelt magánórák tartására.
– Anya, valahogy megváltoztál – jegyezte meg, mikor meglátogatta, Fanni Király. – Mintha kivilágosodtál volna.
– Dolgozgatom egy kicsit – felelte szemérmesen Gabriella Németh, miközben az asztalra tette a híres „Napoleon”-tortáját.
– Dolgozol? – csodálkozott el István Szabó. – És apa erről tud?
Gabriella Németh a gyerekeire nézett – felnőttek voltak már, önálló életük, saját gondjaik és örömeik –, és egy pillanat alatt átfutott rajta a felismerés, hogy most érkezett el az ideje annak, amit olyan régóta halogat.