Az anyósa csak fintorgott. „Hát fújja csak róla a port, ha ez tetszik neki, az az ő gondja” – így állt hozzá. A lényeg, hogy a fiacskája jól lakjon, legyen cipő a lábán, tiszta ruha rajta, az otthon pedig roskadozzon a bőségtől. Ha a menye rabszolgaként akar élni, tegye, őt nem érdekli.
Zsuzsanna Tóth úgy cipelte a maga keresztjét, mintha ez lenne a természetes női sorsa. A gyerekek felnőttek, és mind a saját útjukra léptek. Botond Hegedűs felment északra dolgozni, ott ismerkedett meg a későbbi feleségével. Szépen sorban három gyerekük született. Boglárka Fehér a fejét fogta: „Még ők is gyerekek, minek nekik ennyi?” Hívta őket vissza, közelebb magához, de a fia felesége hallani sem akart róla. Ott volt az ő anyja, a rokonai, neki ott könnyebb. Alexandra Veres viszont pont az ellenkezője volt: férjhez menni, szülni – hallani sem akart róla. Elhúzott egy barátnőjéhez Európába, és ott is maradt.
Papíron minden megvolt: gyerekek, unokák – csak éppen senki nem volt mellette. Maradtak a telefonok meg a videóhívások. Neki a férje amúgy is a család középpontja volt, mostanra viszont szó szerint a teljes világa lett. Csak úgy tűnik, túlságosan ránehezedett a szeretetével és gondoskodásával.
Most Boglárka Fehér olyan lidércnyomásba zuhant, amelynek nem akart vége szakadni. Az addig megszokott, biztonságos élete egyik pillanatról a másikra összeomlott, és a helyén csak üresség maradt. Esténként hazabotorkált, leült, és pislogás nélkül bámulta az ablakon túli sötétséget. Nem volt kinek főzni, kinek mosni, miért takarítani. A férje nem vette fel a telefonját, pedig könyörgött neki, hogy legalább beszéljen vele, mondjon valamit, magyarázza el, mi történt.
– Tényleg jobb nálam? Szólj már valamit!
– Imre Kovács, szerdán este hétre van időpontod az orvoshoz. Ne felejtsd el.
– Elmentél végül a dokihoz?
– Imre Kovács, kérlek, szólalj meg, könyörgök.
Végül rá kellett szánnia magát, hogy valahogy elmondja a gyerekeknek is. Botond Hegedűs hűvösen reagált: felnőttek vagytok, oldjátok meg magatok közt. Alexandra Veres ezzel szemben hosszasan háborgott, sőt már azon volt, hogy felhívja az apját.
— Mama, ez tisztességtelen, amit csinált. Egész életedben körülötte ugráltál, most meg egyszerűen lelép? És te?
— Én meg… én magam sem tudom, mi hiányzott neki. Úgy élt, mint fönn a mennyben, Domonkos Erdélyi tenyerén. Találkozott a barátaival, akkor pihent, amikor akart, és azzal, akivel csak kedve volt. Én sosem féltékenykedtem, tiszteletben tartottam.
— Na látod. Halálra unta magát melletted. Amikor éjszaka nem jött haza aludni, kellett volna párszor a serpenyővel fejbe kólintani, mindjárt lett volna egy kis szenvedély. De te hagytad, hogy a nyakadra üljön, és még a lábát is lógassa.
— Hogy beszélsz az apádról? Ezt ne merd! Ezek a mi ügyeink, felnőtt dolgok.
Alexandra Veres hosszan, fáradtan felsóhajtott:
— Mama, nem szabad ennyire papucslenni. Figyeld meg, hamarosan visszakúszik. Hol találna még egy ekkora bolondot, aki forró túrós palacsintát hord be neki az ágyba? És ha visszamászik, eszedbe ne jusson megbocsátani!
Végül nagy nehezen sikerült lecsillapítania a lányát. Úgy érezte, ez az ő baja, minek rángassa bele a gyerekeket. És közben nem is hitte igazán, hogy a férje valaha hazajön. Őrülten vágyott rá, mégsem volt biztos már abban, hogyan reagálna, ha egyszer csak megjelenne az ajtóban.
Az idő nem gyógyította a sebeit. Nem találta a helyét, miközben makacsul elutasított minden változtatást. Nem voltak barátnői, hobbija sem akadt – hosszú évek óta mindent félresöpört a család kedvéért. Mit kezdjen most? Már-már eszébe jutott, hogy a gyerekeire telepszik, beszerez egy macskát, vagy eljátssza, mennyire rajong a jógáért… de érezte, hogy egyik sem az igazi. Éjjelente a párnáját harapva sírt, hánykolódott az ágyban, és addig vakarta a bőrét, míg ki nem sebesedett. Fogalma sem volt, hogyan tovább. Olyan érzése támadt, mintha az élete ott és akkor végleg véget ért volna. A napok egymás után múltak, de a lelke nem nyugodott, a fájdalom csak marcangolta tovább. Újra és újra leperegtek előtte a régi életük boldog pillanatai, a rossz emlékek mintha elpárologtak volna.
Váratlanul Alexandra Veres egy ajándékutalványt küldött neki egy wellness- és szépségszalonba. Boglárka Fehér egy darabig forgatta a kezében, aztán felhívta Nikolett Németh-et.