Már az első pillanatban felháborodva tört ki belőle:
– Miféle végrehajtásról beszél? Hiszen mindent megbeszéltünk, aláírta az egyezséget!
A végrehajtó hangja azonban rezzenéstelen maradt:
– A peren kívüli megállapodás nem mentesít a felelősség alól, ha a pénzt nem rendeltetésszerűen használták fel. Megjelennie kötelező.
Márk Nagy dühösen az ülésre hajította a telefont, aztán már hívta is az anyját.
– Anyu, feljelentett. Azt követeli, hogy fizessek vissza minden hitelt. Azt állítja, hogy elherdáltam a pénzét.
Ilona Katona olyan élesen szívta be a levegőt, hogy ő is hallotta a vonal másik végén:
– Ez kizárt. Nincs pénze ügyvédre, könyvelő az isten szerelmére, semmire nem képes.
– Dehogynem képes, anya. Bizonyítékai vannak. Utalások, fotók, minden.
– Akkor próbálj ráhatni. Mondd meg neki, hogy ő is tudott mindenről, közös kiadások voltak, közös élet.
– Nem fog menni – szorította görcsösen a kormányt Márk. – Mindent előre végiggondolt.
Ilona Katona másnap hívta fel Melinda Oroszt. A hangja feszült volt, de mégis fölényes, lekezelő:
– Melinda, én vagyok. Beszélnünk kell. Fogalmad sincs, mit csinálsz. Márk a fiam, nem fogom tétlenül nézni, hogy tönkreteszed.
Melinda kihangosította a telefont, és bólintott a vele szemben ülő Ágnes Halásznak. Ágnes elővette a diktafont, és bekapcsolta.
– Hallgatom, Ilona Katona. Beszéljen nyugodtan. Rögzítem is.
A másik oldalon egy pillanatra beállt a csönd, de Ilona nem hátrált meg:
– Azt hiszed, most te vagy az okos? Azt hiszed, megfélemlíthetsz minket? Találunk módot rá, hogy megállítsunk, ahogy az apádat is megállították annak idején.
Melinda elmosolyodott, de ez a mosoly hideg volt:
– Úgy érti, amikor adóügyekkel zsarolták? Megvan a levele. Mindent leírt benne. Ha szeretné, elküldöm a rendőrségre – a mai beszélgetés felvételével együtt.
Csend. Aztán egy rövid sípszó – bontotta a vonalat.
Ágnes kikapcsolta a diktafont, és Melindára nézett:
– Nem fog többet keresni.
– Tudom.
Ildikó Tisza a közelgő perről Márktól értesült. A férfi este állított be hozzá, egy üveg vodkát lóbálva a kezében.
– Mindent el kell adnom. A lakást, a kocsit. A végrehajtók már lefoglaltak mindent. Melinda nyerni fog, biztos vagyok benne.
Ildikó az ablaknál állt, kifelé bámult, és meg sem mozdult, hogy felé forduljon:
– Márk, én ebbe nem akarok belefolyni. Te mondtad, hogy van pénzed. Hogy a lakás a tiéd. Hogy rendesen fogunk élni. Erre most azt mondod, csődbe mentél.
Márk közelebb lépett volna, de Ildikó hátrált egyet.
– Menj el. Nekem olyan férfi kell, aki biztonságot ad, nem pedig olyasvalaki, aki állandóan a bíróságra jár. Menj el, Márk. Egyszerűen csak menj.
Ott maradt egy számára idegen lakás közepén, és képtelen volt elhinni, milyen gyorsan omlik össze körülötte minden. Ildikó kinyitotta az ajtót:
– Takarodj. És ne hívj többet.
A per két hónapon át húzódott. Márk végig magyarázkodott, hogy a pénz a családra ment, hogy Melinda mindent tudott. De semmit nem tudott hitelt érdemlően igazolni. Melindának ott voltak a bankszámlakivonatok, a fotók, a tanúk vallomásai.
A bíró – egy idős, fáradt tekintetű nő – röviden ismertette az ítéletet:
– Kötelezi a bíróság Nagy Márkot a teljes tartozás megfizetésére. A vagyonát a kiegyenlítésig zár alá veszik.
Márk görcsösen kapaszkodott az asztal szélébe. Ilona Katona elsápadt, és tenyerével a szájára szorított.
Egy héttel később a rendőrség külön eljárást indított csalás miatt: kiderült, hogy Márk meghamisította Melinda aláírását a hitelszerződéseken. A szakértői vizsgálat mindent megerősített. Négy év felfüggesztett börtönbüntetés. A teljes vagyonát leltárba vették. A végrehajtók elvitték a lakás és az autó kulcsait.
Ez lett az ő nagy „évszázad válása”: nemcsak a vagyonától fosztották meg egy csapásra, hanem attól is, hogy szabadon rendelkezhessen a saját élete fölött.
Ilona Katona kiköltözött a lakásból, és a nővéréhez költözött Gödöllőre.