– Bejöhetek ma éjjel aludni?
– Gyere.
Maja Tóth lehuppant a kanapéra, lassan végignézett a lakáson.
– Nagyon szép nálad. Ezt mind magadnak csináltad?
– Magam kerestem rá, magam vettem meg mindent.
– És… hogy bírtad? Segítség nélkül?
– Napi tizennégy órát dolgoztam, megállás nélkül. Nyafogás, önsajnálat nélkül.
Maja Tóth elhallgatott, és a falon lógó fotókat nézegette: Ibolya Horváth okleveleit, díjait, mosolygó ügyfeleket, saját eredményeinek emlékeit.
– Megmutatták az üzenetváltásainkat.
– Tudok róla.
– Direkt akartál tönkretenni?
– Csak helyre akartam állítani az igazságot. Amit kaptál, azt nem érdemelted meg. Amit most elveszítettél, azt viszont igen.
– Szerinted… valaha meg fogsz tudni bocsátani?
Ibolya Horváth elgondolkodott.
– Maja, a bocsánatot ki kell érdemelni. Mint mindent ebben az életben.
– És a szüleink?
– Mi van velük?
– Ők hívnak téged?
– Igen. Új számokról.
– És mit mondasz nekik?
Ibolya Horváth bekapcsolta a vízforralót, háttal állva.
– Ugyanazt, amit ők mondtak nekem: „Ne álmodozz ekkorát.” Aztán tiltom a számot.
Reggel Maja Tóth csendben pakolta össze a holmiját. Ismerősökön keresztül talált magának egy ágyat egy kollégium jellegű szálláson.
– Köszönöm, hogy megengedted, hogy itt aludjak.
– Nincs mit.
– És… a leckéért is köszi. Bár rohadtul fáj.
Az ajtóban még megtorpant.
– Tudod, mi a legijesztőbb? Őszintén azt hittem, hogy nekem minden jár. Csak azért, mert én vagyok a kisebbik, a szép, a „különleges”.
Ibolya Horváth bólintott.
– Most már látod, hogy nincs olyan, hogy különleges. Csak olyan van, aki dolgozik, és olyan, aki a potyát várja.
– És én most melyikhez tartozom?
– Egyelőre az utóbbihoz. De ha nagyon akarod, átállhatsz az elsőbe.
Az ajtó becsukódott mögötte. Ibolya Horváth az ablakhoz lépett, és figyelte, ahogy Maja Tóth végigmegy az udvaron a súlyos szatyorral – autó nélkül, pénz nélkül, a megszokott támaszok nélkül, de talán életében először tiszta lappal.
Megcsörrent a telefon – ismeretlen szám. Ibolya Horváth a kijelzőre pillantott, és halványan elmosolyodott. A szülők kitartóak.
Megnyomta az „Elutasít” gombot, majd letiltotta a hívót. Vannak leckék, amelyeket mindenkinek magának kell végigcsinálnia.
Ha tetszett a történet, nyugodtan nyomj egy lájkot, szólj hozzá, és iratkozz fel.