Nóra Erdélyi kérdései után.
Az első ilyen beszélgetés után Éva Kovács szinte menekült haza, valami sürgős dologra hivatkozva. Egy teljes hétig be sem tette a lábát a fia lakásába, aztán megint csak akkor toppant be látogatóba, amikor mindenki dolgozott, és újra tapintatlan kíváncsiskodással rontott a menyére.
– És Gergő Nagynak miért nincsenek testvérei? – folytatta a frontális támadást Nóra Erdélyi. – Maga nem akart több gyereket, vagy Tamás Horváth, esetleg egyszerűen nem sikerült?
Évát annyira váratlanul érte ez a faggatózás, hogy szó szerint lefagyott; egyszerűen nem talált semmilyen választ. Végül ismét a menekülés maradt, a szokásos „nagyon sok a dolgom” kifogással. Később megpróbált panaszkodni Gergő Nagynak a felesége szemtelenségére, de a fia semmi különöset nem látott a helyzetben, és nem értette, mi a gond.
– Hát te is átjössz hozzánk, és személyes dolgokról kérdezgetsz, mert szeretnél jobban megismerni Nóra Erdélyit – emlékeztette a fia. – Ő ugyanígy szeretne többet tudni a mi családunkról. Ez teljesen természetes.
Éva ezt egészen másképp élte meg, sértve érezte magát a meny viselkedése miatt, és lassanként elment a kedve attól, hogy hívatlanul folyton náluk lógjon. Várta, hogy a fiatalok majd „észhez térnek”, de ők egyáltalán nem érezték magukat vétkesnek semmiben, egyszerűen csak élvezték a közös, gondtalan életüket.
– Ugyan mit vársz a mai fiataloktól? – jegyezte meg együttérzéssel a szomszédasszony, akinek Éva a menyére panaszkodott.
– Én már az elején megmondtam, hogy van benne valami fura – morgolódott Éva. – Normálisan beszélgetni se nagyon lehet vele, és még ráadásul pimaszul viselkedik. Kérdésekkel bombáz, és úgy érzem, teljesen sarokba szorít.
– Legalább külön laknak – bólogatott a szomszéd. – Gondold el, ha egy fedél alatt kellene elviselned egy ilyen hárpiát nap mint nap.
– Ne is mondd – csóválta a fejét Éva. – Minden lehetséges módon próbáltam vele közelebbi kapcsolatot kialakítani, normális hangot megütni, erre csak a modortalanság és a hálátlanság jutott nekem. Ha így áll a dolog, éljenek, ahogy nekik tetszik, én meg nem szólok bele.
Nóra Erdélyinek ez az alakulás tökéletesen kapóra jött: az anyósa végre abbahagyta a mindennapos ajtócsapkodós látogatásokat. Abban viszont nem lehetett biztos, hogy ez a sértődöttség meddig tart ki. Ha Éva Kovács egyszer mégis újult erővel kezdene körülötte sündörögni, kénytelen lenne valami új, hatásos visszatartó taktikát kitalálni a túlságosan kíváncsi anyós ellen.