Nóra Erdélyi legszívesebben ki se nyitotta volna az ajtót, inkább úgy tett, mintha senki sem lenne otthon. Csakhogy Éva Kovács a mobiljára hívta fel – arra Nóra nem gondolt, hogy lehalkítsa –, így végül nem maradt más, mint hogy teát töltsön a „vendégnek”.
– Mesélj egy kicsit a húgodról – nem engedett Éva.
– Nikolett Boros két évvel fiatalabb nálam, masszőrként dolgozik – próbálta elütni a dolgot általánosságokkal Nóra Erdélyi.
– Ezt tudom. Engem inkább az érdekel, kitől van a gyereke? – faggatózott tovább Éva. – Hiszen sosem volt férjnél, a kicsi meg már hároméves.
– Egy férfitól – Nóra az utolsó csepp önuralmát is összeszedte. – Miért ilyen égetően fontos ez magának?
– Mert most már egy család vagyunk, és jogom van mindent tudni a rokonaidról – vágta rá Éva Kovács. – Először is: ők majd járnak hozzátok, és kapcsolatba kerülnek a fiammal. Másodszor pedig fontos, hogy tisztán lássam a te genetikai hátteredet, és értsem a helyzetet.
– Mégis mit akar ebből „megérteni”, hogy folyton ilyen tapintatlan kérdésekkel bombáz? – csattant fel Nóra.
– Ma valahogy idegesebb vagy a szokásosnál, talán nem aludtál eleget – húzta el a száját Éva egy elégedetlen félmosollyal. – Mindegy, majd legközelebb folytatjuk a beszélgetést.
Nóra legszívesebben ráüvöltött volna, hogy egyáltalán nem kíván ilyen „beszélgetéseket”, neki is megvan a maga élete: a munkája, a saját baráti köre, a programjai. Megint panaszkodott Gergő Nagynak, de a férje továbbra is az anyját mentegette.
– Ne foglalkozz vele – próbálta félszívvel nyugtatni a feleségét Gergő. – Csak aggódik, fontos vagy neki, azért akar mindent tudni rólad.
Nóra még néhány hasonló látogatást valahogy átvészelt, amelyeken rendre a magánélete került terítékre. A sógornő rokonságáról már összeszedett információ sem volt elég a számára: Éva Kovács a kollégáiról és barátairól is pletykákat akart hallani, olyan emberekről, akiket soha életében nem látott. Mivel a férjétől semmi érdemi kiállást nem remélhetett, Nóra úgy döntött, saját kezébe veszi az ügyet, és hasonló stílusban „hálálja meg” az anyósának a kíváncsiskodást.
– És ön hány évesen ment férjhez Gergő apjához? – indított támadásba a következő alkalommal. – Miért csak olyan későn, előtte senki nem kérte meg a kezét?
– Csak nem siettünk el semmit – hebegte kicsit zavarba jőve Éva.
– És más udvarlói voltak? – folytatta Nóra kíméletlenül. – Tamás Horváth megcsalta magát a házasságuk alatt, vagy esetleg önnek voltak félrelépései, kisebb-nagyobb románcai? – záporoztatta a kérdéseket.