— Szándékosan húzol fel! — sziszegte Mária, már jóval halkabban, de annál mérgezőbben. — Azt hiszed, nem látok át rajtad? Azt akarod, hogy Gáborka belépjen, és azt lássa, milyen szörnyű anya vagyok?
— Nem — Eszter lassan megrázta a fejét. — Azt szeretném, ha Gábor végre azt látná, ami valóban történik. Az igazságot. Márpedig az igazság pontosan ilyen. Ön építette fel. A saját kezével. A saját szavaival.
— Az igazságot? — Mária éles, csúfondáros nevetésben tört ki. — Miféle igazságot? Hogy behálóztad a fiamat? Hogy rátapadtál, mint valami kullancs? Nekem mindent elmondott, érted? Mindent! Azt is, hogyan hívtad folyton, hogyan jártál a nyomában!
— Érdekes értelmezés — vonta fel Eszter a szemöldökét. — Tehát ha egy férfi egy lány után költözik egy másik városba, majd ő maga kéri meg a kezét, akkor valójában az én „üldözésem” áldozata? Az ön logikája, Mária, igazán masszív. Rozsdás ugyan minden eresztékében, de kétségtelenül masszív.
— Ne merészelj így beszélni velem!
— Udvariasan beszélek önnel. Magázom. Olyan tiszteletet tanúsítok, amelyet őszintén szólva ebben a pillanatban nem igazán érdemel meg. De engem így neveltek. Nem úgy, mint egyeseket ebben a szobában.
— Kire célzol?! — csattant fel Mária.
— Fejezze be nyugodtan ön — ajánlotta Eszter higgadtan. — Ebben különösen tehetséges.
— Mit képzelsz te magadról egyáltalán?! — Mária hirtelen előrelendült. — Te senki vagy! Egy nagy nulla! A fiam bárkit választhatott volna, hallod? Bárkit! Téged csak azért vett el, mert elcsavartad a fejét! Ki tudja, még valami szerelmi kötést is csináltál, olvastam már ilyesmiről!
— Szerelmi kötést — ismételte Eszter, és hitetlenkedve feljebb szaladt a szemöldöke. — Komolyan? Mindjárt azt is mondja, hogy seprűn repülök. Mária, ön felnőtt asszony. A fia döntést hozott. Felnőtt, tudatos döntést. És ez a döntés nem ön volt.
— Fogd be!
— Nem fogom. Mert ön betört az otthonomba, sérteget, megaláz, csúnyának nevez, és közben elvárja, hogy tisztelettel bánjak önnel. Nem érzi, hogy ebben van némi ellentmondás?
Mária megtorpant. A dühtől szinte remegett az egész teste.
— Majd én gondoskodom róla, hogy ne legyen nyugodt életed — szűrte a fogai között.
— Fenyegetés — bólintott Eszter. — Remek. Folytassa csak. Gábor bármelyik pillanatban megérkezhet, és akkor teljes egészében bemutathatja neki a műsort.
Ebben a másodpercben odakint, az előszobában megnyikordult az ajtó. Mária hátrafordult, és mintha gyökeret vert volna a lába.
Gábor állt a bejáratnál. A cipőjét sem vette le, a kabátjához sem nyúlt. Csak állt ott, mozdulatlanul, és az anyját nézte.
— Gáborkám! — Mária azonnal felé rohant. — Hála az égnek! Hallottad, hogyan beszél velem? A feleséged sérteget engem!
— Hallottam — mondta tompán Gábor.