A terv egyértelmű volt: a gyerekekkel akarták meglágyítani a szívét. Hangosan bizonygatták, hogy Katalin önzése miatt az unokák nem járhatnak többé a drága fejlesztőórákra, sőt még a jó nevű iskolából is kikerülhetnek. Márknak és Eszternek el kell majd adniuk a fényűző autóikat, és valami olcsó, külvárosi lakótelepre kell költözniük.
— Az életben előfordul ilyesmi — felelte Katalin teljes közönnyel. — Majd megtanultok együtt élni vele.
Réka és Balázs, a gyerekei házastársai, megpróbáltak közbeszólni, de Katalin olyan élesen mordult rájuk, hogy mindketten ösztönösen behúzták a nyakukat. Egyetlen pillanatig sem tűrt több jelenetet. Közölte velük, hogy azonnal takarodjanak ki a lakásából. Amikor László zavartan megkérdezte, és vele mi lesz, Katalin úgy nézett át rajta, mintha a férfi levegőből volna.
— Rád ez még inkább vonatkozik — mondta jéghidegen. — Kifelé.
Dominóhatás
Az élet meglepően gyorsan igazságot szolgáltatott. Kiderült, hogy Katalinnak komoly részvénycsomagja van annál a vállalatnál, ahol fiatalon dolgozott, és amelyből annak idején részesedést kapott. Az osztalék bőven elég volt ahhoz, hogy gondtalanul éljen az elegáns villában, kertészt fogadjon, és többé ne számolgassa, mire futja.
Az eltartottak birodalma viszont pillanatok alatt omlott össze.
Ilonának és Józsefnek sürgősen piacra kellett dobniuk a lakást. A banki tartozás kiegyenlítése után az előkelő négyzetméterek árából éppen csak egy szűkös, egyszobás lakásra futotta valahol a megye legszélén.
Katalin gyerekei sem bírták sokáig a valóság súlyát. Az anyai pénz nélkül Márk képtelen volt finanszírozni Réka igényeit. Az asszony összepakolta a bőröndjeit, és egy másik férfival Miskolcra költözött, Márkot pedig magára hagyta a nyolcéves Leventével.
Eszterrel ugyanez történt. Balázs, amint felfogta, hogy az anyósi támogatás végleg elapadt, nyomtalanul eltűnt Eger felé egy új barátnő oldalán. Az unokák ma már nem elit intézményekben tanulnak, hanem a lakóhelyükhöz közeli, teljesen átlagos állami iskolákba járnak.
És László? A tizenkilenc éves Vivien pontosan azt tette, amit ígért: azon a napon törölte ki az életéből, amikor világossá vált számára, hogy a „pénzes papának” se autója, se pénze nem maradt. Az egykor magabiztos, nagyvilági férfi most egy apró lakásban szorong idős szüleivel, és egy közalkalmazotti fizetésből próbál valahogy hónapról hónapra megélni.
Katalin válópert sem indított. Minek tette volna? A budapesti lakás már a házasság előtt is az övé volt, a részvények szintén, az új vidéki házat pedig előrelátóan a legjobb barátnője nevére íratta. Lászlónak így semmi sem jutott volna, amin a bíróság előtt osztozkodhatott volna vele.
Katalin egyszerűen kihúzta ezeket az embereket a saját életéből. Élvezi a tiszta levegőt, végre önmagával foglalkozik, és távolról figyeli, ahogy egykori családja abban a helyzetben vergődik, amelyet magának teremtett.
Néha eszébe jut, hogy segíthetne Márknak és Eszternek rendes állást találni. Megtehetné. Ha egyszer eljönnének hozzá, a szemébe néznének, és őszintén bocsánatot kérnének azért, hogy elárulták.
De a büszkeség és a mohóság nem engedi őket Katalin kapujáig. Ő pedig már nem siet sehová. Nincs is hová sietnie.