…mióta apátok nincs, minden este üresen kong körülöttem a világ. Ráadásul hármasban mégiscsak vidámabb lenne, nem igaz?
Anna úgy figyelte az egész jelenetet, mintha valami rosszul megírt színdarabba csöppent volna. Mária szemében nyoma sem volt valódi bánatnak; hideg számítás ült az arcán. Pontosan tudta, hogy Anna nem vághatja rá egyszerűen, hogy „nem”, mert akkor azonnal ő lenne a kegyetlen meny, aki magára hagyja a szegény, özvegy anyóst.
— Természetesen, Mária — felelte végül Anna, higgadt hangon. — Akkor hárman utazunk.
Másnap munka után betért a barátnőjéhez, Eszterhez, aki egy utazási irodában dolgozott.
— Nézd csak — lapozgatott Eszter a katalógusok között, majd a monitor felé fordult. — Van itt egy remek ajánlat. Ötcsillagos szálloda Dubrovnik környékén, teljes ellátás, medencék, programok, animátorok, minden, ami kell. Csak hát nem olcsó: hármótokra nagyjából egymillió-négyszázezer forint lenne.
— Mutass valami kedvezőbbet — kérte Anna.
— Ez például egész jónak tűnik — bökött Eszter a képernyőre. — Négycsillagos hotel, de a vendégértékelések kifejezetten szépek.
Anna bólintott, ám közben a fejében már valami egészen más körvonalazódott. Otthon pedig újabb kellemetlen beszélgetés várta.
— Anna — szólalt meg András, amikor hazaért. — Anyával átbeszéltük a dolgot…
— És mire jutottatok? — kérdezte, bár a válaszra szinte előre számított.
— Hát… te mondtad, hogy három főre nagyon drága lenne. Arra gondoltunk, talán jobb volna, ha te most itthon maradnál. Nekünk tényleg szükségünk lenne egy kis pihenésre, és rád amúgy is elég sok pénz megy el. Ugye nem sértődsz meg?
Anna lassan kibújt a kabátjából, és akkurátusan felakasztotta a fogasra. Olyan érzése támadt, mintha egy szakadék peremén állna.
— Vagyis én fizetem az utat, ti pedig nélkülem mentek el nyaralni?
— De hát éppen spórolunk! — szólt közbe Mária. — Három utalvány helyett csak kettőt veszünk. És különben is, kedvesem, neked talán még jót is tesz, ha itthon maradsz nyugalomban. Egész nap dolgozol, minek fárasztanád magad még a pihenés alatt is?
— Értem — mondta Anna csendesen.
Aznap éjjel egy percet sem aludt. Feküdt a hortyogó férje mellett, és azon járt az esze, mikor lett belőle észrevétlenül fejőstehén a saját otthonában. Ő keresi meg a pénzt, ők pedig elköltik. Ő felajánl egy közös nyaralást, ők meg kihúzzák őt az utazók listájáról. Ráadásul mindezt úgy adják elő, mintha még szívességet is tennének neki.
Reggel Anna ismét felkereste Esztert.
— Módosítani szeretném a foglalást — jelentette ki.
— Baj van a hotellel?
— A hotel kiváló. Csak cseréld le valami… egyszerűbbre. És olcsóbbra.
Eszter meglepetten vonta fel a szemöldökét.
— Mennyire legyen egyszerű?
— Amennyire csak lehet. Valami hostel. Lehetőleg diákokkal teli, zajos hely, kényelmi szolgáltatások nélkül. A transzfert is töröld, oldják meg maguk.
— Anna, ezt komolyan mondod? Ez borzalmas lesz.
— Pontosan ezt szeretném — felelte Anna.
Egy hét múlva András és Mária ragyogó arccal pakolták a bőröndjeiket. Meg voltak győződve róla, hogy fényűző szállodába készülnek, és már arról ábrándoztak, hogyan napoznak majd a medence partján, miközben tengeri herkentyűket esznek.
— Köszönöm, drágám — lelkendezett Mária. — Olyan jószívű vagy, és milyen nagylelkű! Feltétlenül hozunk neked valami szép ajándékot.
— Így van — bólogatott András. — Kipihenjük magunkat rendesen, aztán feltöltődve jövünk haza.
Anna kikísérte őket a repülőtérre, sőt még integetett is nekik búcsúzóul. Ezután hazament, és fél év után először érezte úgy, hogy a saját lakásában végre szabadon lélegezhet.
Az első telefonra azonban nem is kellett sokáig várnia.