Pisztrángot kért, ribeye steaket, házi túrót, válogatott sajtokat és friss gyümölcsöket. A végösszeg nagyjából hatvanezer forintra rúgott.
Amikor a futár megérkezett, Eszter mindent gondosan elrendezett az új, kizárólag saját használatra szánt hűtőjében, amely immár a hálószobájában állt.
A konyhában lévő nagy hűtő ezzel szemben üresen tátongott, kihúzva a konnektorból, az ajtaján pedig ott lógott a lakat.
Eszter lezuhanyozott. Feltett egy arcpakolást. Főzött magának egy kávét.
Aztán leült a konyhában a bögréjével, és várt.
Elsőként Lilla ért haza.
Az egyik kezében egy zacskó chips volt, a másikban valami olcsó energiaital.
— Fú, de hideg van — jegyezte meg már az előszobából, majd ledobta a kabátját a puffra, és besétált a konyhába.
Eszter szó nélkül kortyolgatta a kávéját.
Lilla automatikusan a hűtőhöz lépett. Meghúzta a fogantyút. Az ajtó nem nyílt ki.
Erősebben rántott rajta. A lakat fémesen csattant.
Lilla dermedten meredt a rögzített pántokra.
— Ez meg mi a fenének van itt?
— Lakat — felelte Eszter nyugodt hangon.
— Minek?
— Hogy ne zabálj fel mindent.
Lilla arca elsápadt.
— Te teljesen megőrültél? Azonnal nyisd ki. Ketchupot akarok a chipshez.
— Ketchup sincs benne. Semmi sincs benne. Ki van kapcsolva. Az én ételem a szobámban van, a szoba pedig zárva.
Lilla ökölbe szorította a kezét.
— Márknak ez nagyon nem fog tetszeni!
— Márk nyugodtan elsírhatja magát a fürdőszobában.
Lilla előkapta a telefonját, és remegő ujjal tárcsázni kezdte a bátyját.
— Márk! Ez a pszichopata lakatot szerelt a hűtőre! — visította a készülékbe. — Igen! Rendes csavarokkal odafogatta!
Eszter közben kiitta a kávéját. Elmosta a bögrét. Bement a hálószobájába, és kétszer ráfordította a kulcsot a zárban.
Körülbelül egy óra múlva Márk berontott a lakásba.
Eszter hallotta, ahogy nagyot csapódik a bejárati ajtó. Aztán a férje dübörgő lépteit a folyosón. Majd a konyhából felhangzó ordítást.
Nem sokkal később ököllel verni kezdték a hálószoba ajtaját.
— Eszter! Azonnal nyisd ki!
Eszter letette a könyvét. Elfordította a kulcsot, és résnyire, majd teljesen kinyitotta az ajtót.
Márk ott állt előtte, dühtől vörös arccal.
— Mégis mit műveltél? Miért tetted tönkre a hűtőt?
— Nem tettem tönkre. Korszerűsítettem.
— Vedd le róla azt a rohadt lakatot! Éhes vagyok! Egész nap a garázsban szereltünk!
Eszter nekidőlt az ajtófélfának.
— A lakat marad. Mától külön kasszán vagyunk. Én fizetem a lakáshitelt. Te pedig eltartod a húgodat, meg gondoskodsz a saját gyomrotokról.
— Én vagyok a férjed! Kötelességed vacsorát adni nekem!
— Hol szerepel ez leírva?
— A házasságkötésnél!
Eszter halkan felnevetett.
— Az anyakönyvvezető házassági anyakönyvi kivonatot ad, nem örökbefogadási papírt egy túlnőtt idiótához és a húgához.
Márk megpróbálta félretolni, hogy bejusson a szobába.
— Engedj be! Ott van nálad a kaja! Érzem a szagát!
Eszter két tenyérrel mellkason lökte. Erősen. Márk hátratántorodott a folyosóra.
— Ha még egyszer hozzám érsz, vagy az ajtómhoz nyúlsz, hívom a rendőrséget. Azt mondom, rám támadtál.
— Csak blöffölsz.
— Próbáld ki.
Becsukta előtte az ajtót, majd ráfordította a kulcsot.
Odakintről kiabálás, káromkodás és dörömbölés hallatszott. Márk felhívta az anyját. Erzsébet nyilván azt tanácsolta neki, hogy törje be az ajtót.
De erre végül nem merte rászánni magát. Inkább belerúgott a falba, aztán kiment a konyhába. Eszter nem sokkal később hallotta, ahogy ismét csapódik a bejárati ajtó. Márk elindult a boltba.
Elmúlt a hétfő. Eljött a kedd.
Az új rend könyörtelenül működött. Eszter vagy a hálószobájában készített magának valamit a multifőzőben, vagy készételt rendelt. A használt edényt azonnal elmosta, és visszavitte magához.
A konyhára közben rátelepedett az elhagyatottság.
Lilla és Márk vettek egy zacskó mirelit gombócot meg pár csomag olcsó virslit. Csakhogy nem volt miben megfőzni őket. Eszter az összes saját lábasát és fazekát bevitte a szobájába.
Szerda este Eszter kiment a konyhába vízért.
Márk éppen virslit sütött Lilla hajvasalóján. A szag förtelmes volt, égett műanyag és olcsó hús keveréke.
— Tönkre fogod tenni azt a készüléket — jegyezte meg Eszter.
Márk gyűlölködve nézett rá. A szeme alatt sötét karikák húzódtak.
— Miattad van az egész! Te kényszerítettél minket erre!
Lilla az asztalnál ült, és száraz instant tésztát rágcsált a zacskóból.
— Eszter, kérlek — nyafogta elhaló hangon. — Legalább a vízforralót hadd használjam. Forró teát szeretnék.
— A vízforraló az enyém. Én vettem, hatezer forintért. Vizet bögrében is lehet melegíteni merülőforralóval. Ha van nálatok.