Katalin szája résnyire nyílt. Az előbbi harciassága egyetlen pillanat alatt szertefoszlott.
— Te… te levetted a pénzt a közös számláról?!
— A rám eső részt, Katalin. Csak azt. Amit tisztességesen megkerestem.
Eszter olyan hideg tekintettel nézett az anyósára, hogy az asszony önkéntelenül is hátralépett egy fél lépést.
— És velünk mi lesz?!
Gábor arcán vörös foltok jelentek meg. Hirtelen Eszter felé kapott, mintha ki akarná rántani a kezéből a papírokat, de a nő nyugodt mozdulattal visszacsúsztatta őket a hátizsákjába.
— Ti mentek, ahogy eredetileg elterveztétek.
A hangja sima volt és egyenletes, egyetlen rezdülésnyi indulat sem hallatszott ki belőle.
— A szállásotok remek. Kétszemélyes szoba, kényelmesen elfértek benne. A tenger kellemesen meleg, az ízületeknek jót tesz. Esztek majd lokumot, pihentek, senki sem fog a lábatok alatt futkosni. Napellenzős sapkákat sem kell hajkurászni. Tökéletes nyaralás egy felnőtt férfinak és az édesanyjának.
— Eszter, azonnal gyere vissza!
Gábor hangja élesen felcsattant. A sorban állók most már leplezetlen kíváncsisággal bámulták őket.
— Három főre szól az utunk! A te részed is ki van fizetve!
— Akkor intézd el a visszatérítést az utazási irodánál. Vagy maradtok kettesben a kétszemélyes szobában, nagyúri kényelemben.
Eszter a fiához fordult.
— Gyere, Benedek. Nekünk még át kell mennünk az ellenőrzésen.
— Hé!
Gábor hirtelen az anyja felé perdült. Az arca eltorzult a dühtől.
— Te rontottad el a feleségemet, anya!
Tehetetlen mozdulattal a levegőbe csapott.
— Mondtam, hogy balhé lesz belőle! Mondtam, hogy nem kellett volna titokban módosítani az utat! Az egész a te ötleted volt!
Katalin felháborodva kihúzta magát.
— Ó, szóval most már én vagyok a hibás?!
Ujjával vádlón a fiára mutatott.
— Te magad bizonygattad, hogy indulásig észre sem veszi! Te mondtad, hogy kész helyzet elé állítjuk, és akkor már úgysem tud mit csinálni! Gyáva alak vagy, Gábor, nem férfi! A saját feleséged törli beléd a lábát!
Eszter nem várta meg, hogy kiderüljön, melyikük találta ki pontosan ezt a „ragyogó” tervet. Egyszerűen hátat fordított nekik, és elindult Benedekkel.
Mögöttük még sokáig hallatszott Katalin tompán visszhangzó kiabálása és Gábor kapkodó mentegetőzése. A check-in pultnál veszekedtek tovább, teljesen figyelmen kívül hagyva a körülöttük morajló, egyre türelmetlenebb tömeget.
Két héttel később Eszter egy műanyag napozóágyon ült, és azt figyelte, ahogy Benedek hatalmas várat épít a nedves homokból.
A tenger halkan zizegtette az apró kavicsokat a parton. A nap már ereszkedett lefelé, rózsaszínes fényt terítve a víz felszínére.
Az asztalkán fekvő telefon röviden megrezzent. Újabb üzenet érkezett Gábortól. Aznap már az ötödik.
„Eszter, hazaértünk. Beszélnünk kellene. Anyám egész úton az idegeimen táncolt, a nyaralásnak annyi. Gyere haza, és találjuk ki, hogyan tovább.”
Eszter úgy söpörte félre az értesítést, hogy meg sem nyitotta a beszélgetést.
Felvette a hideg gyümölcslevet, lehunyta a szemét, és mélyen beszívta a sós levegőt. Benedek homokvára gyönyörűen alakult. Neki pedig semmi olyasmi nem maradt, amit még meg kellett volna beszélnie.