és az asztalra simította.
— Az ideiglenes lakcímbejelentést töröltük — közölte tárgyilagosan. — Az eljárás során kiderült, hogy a benyújtott iratok hamisak voltak. Az írásszakértői vélemény szerint a tulajdonos aláírását meghamisították.
Gergő arcából egy pillanat alatt kifutott a vér.
— És ez még nem minden — szólalt meg a hivatal másik képviselője, miközben felnyitotta a dossziéját. — Gergő ellen büntetőeljárás indult jogosulatlan támogatás igénybevétele és csalás gyanúja miatt. A beadott bérleti szerződés hamis volt, ennek alapján folyósították önöknek az állami támogatást.
— Petra! — sikoltott fel Nóra olyan élesen, hogy a hangja végigkarcolta a konyhát. A hasához kapott, majd látványosan lecsúszott a padlóra. — Petra, könyörgöm! Gergőt börtönbe viszik! Mi egy család vagyunk, hogy teheted ezt velünk? Hiszen gyerekem lesz!
Néztem, ahogy próbál könnyeket erőltetni a szemébe.
— Amikor tizennyolc éves voltam, a hátam mögött eladtátok a nagymamám házát — mondtam csendesen, de úgy, hogy egyetlen szavamat se lehessen félreérteni. — Most pedig megpróbáltátok elvenni a lakásomat is. Pakoljátok össze a bőröndjeiteket, és tűnjetek el az otthonomból.
Gergő végül csak úgy kerülhette el a tényleges szabadságvesztést, hogy mindent beismert, és együttműködött a hatóságokkal. A bíróság súlyos pénzbírságot szabott ki rá, emellett kötelezte, hogy az államnak visszafizesse az összes jogtalanul felvett támogatást. Megtakarítása nem volt. Hogy a tartozást és az ügyvéd költségeit rendezni tudja, áron alul kénytelen volt megválni a szülői lakásban lévő tulajdonrészétől.
Most Nórával és az újszülött fiukkal Gergő anyjának apró, huzatos, régi panelgarzonjában szoronganak a város szélén. Pénzük soha nincs elég. Gergő rakodóként dolgozik egy építőanyag-telepen, esténként pedig olcsó töménnyel próbálja elhallgattatni a saját dühét. Nóra nap mint nap összeveszik az anyósával a mosatlan edények, a ragacsos padló és a folytonos rendetlenség miatt. A szomszédok már nem is számolják, hányszor hívtak rendőrt hozzájuk az üvöltözésre meg a konyhában csörömpölve repülő lábasokra.
Mindezt onnan tudom, hogy anya néha még mindig felhív. Sírástól elcsukló hangon vádol, kegyetlennek nevez, és azt hajtogatja, hogy tönkretettem a húgom életét, a kis unokaöcsémet pedig fedél nélkül hagytam.
Én ilyenkor nem magyarázkodom. Csak némán megszakítom a hívást.
A lakásom ablakain lágy fény árad be, meleg aranyszínnel vonva be a falakat. A lábam mellett, a puha szőnyegen Márk, a labrador hever elnyúlva. Lustán szuszog, nedves orrát a mancsai közé fúrva.
Megvédtem azt, ami az enyém. Nem vettem el senkitől semmit, nem éltem más kárára, de a saját otthonomat sem adom oda senkinek. A lelkiismeretem tiszta.