— Jó napot, Erika asszony. A zárral semmi baj — feleltem nyugodtan. — Mindössze annyi történt, hogy olyan embertől kapott kulcsot, aki nem lakik itt, és semmiféle joga nincs rendelkezni a lakás felett.
— Miféle ostoba tréfálkozás ez? — háborodott fel Erika, és sértetten megigazította a nyakán a selyemsálat. — Mária azt mondta, maguk mindent tudnak. Nekem szigorú napirendet kell tartanom, azonnal le kell feküdnöm pihenni. Remélem, ebédre háztáji nyulat vettek. Boltit nem ehetek.
Ekkor a lift halkan csilingelve megállt, az ajtaja szétnyílt, és a folyosóra méltóságteljesen kilépett maga Mária. Személyesen érkezett, hogy felügyelje a beköltöztetés hadműveletét. Amint meglátta, hogy pártfogoltja még mindig a lábtörlőn áll, egyik kezével a bőröndjei mellett, a másikkal szinte a fikuszba kapaszkodva, anyósom arca egy pillanat alatt bíborszínűre váltott.
— Dóra! Mi ez a komédia? — csattant fel. — Hogy engedheted meg, hogy egy ilyen tiszteletre méltó ember huzatban álldogáljon?
— Mária, a vendégszeretet íratlan szabályai szerint a házigazda köteles a legjobbat adni a vendégnek! — jelentette ki ünnepélyesen Erika, láthatóan megerősödve attól, hogy megérkezett a szövetségese.
— Erika asszony, ez a lakás az enyém — válaszoltam udvarias mosollyal. — Nem hívtam meg önt, hogy nálunk lakjon, és beleegyezést sem adtam hozzá.
— Anyagias, neveletlen perszóna! — visította Mária.
Úgy feszítette ki a mellkasát, mint egy városi galamb, amely kész élet-halál harcot vívni egy száraz kiflivégért.
Mögöttem, az előszobában Gábor állt. Egy szót sem szólt, csak figyelt. Hallgatta, ahogy az anyja a barátnője előtt bizonygatja, hogy egy idegen nő kényelme fontosabb a saját fia nyugalmánál.
— Mária, kár pazarolnia az idegeit — léptem egyet előre, majd a bőröndökkel felszerelt vendég felé fordultam. — Erika asszony, lenne önhöz egy teljesen egyszerű, logikus kérdésem. Ön ugye anyósom legjobb barátnője?
— Természetesen! Negyven éve vagyunk barátnők! — húzta ki magát büszkén Erika.
— Nagyszerű. Máriának van egy tágas, háromszobás lakása. Az egyik szobában alszik. A másik egy vendégszoba, kényelmes kanapéval. A harmadik könyvtárnak van berendezve, ahol régi újságok bekötött évfolyamait őrizgeti. Akkor árulja el nekem: miért küldi a legjobb barátnője éppen a menyéhez egy kétszobás lakásba, ahol nekem ki kellene paterolnom a férjemet egy besüppedt kanapéra, aztán még az ön ágyneműjét is nekem kellene mosnom? Miért nem helyezi el önt a saját otthonában, abban a kényelmes, üres vendégszobában?
Erika lassan Mária felé fordította a fejét. A folyosón hirtelen minden tekintet anyósomra szegeződött.