Gábor egy lépést tett felém, és összeszorított foggal sziszegte:
— Nóra, fejezd már be. Ne rendezz itt jelenetet. Az a varrógép-kiegészítő nem élet-halál kérdés, megveszed majd a következő fizetésedből. Anyám kér tőled valamit!
Ránéztem a férjemre, és abban a pillanatban mintha lehullott volna róla minden aranyozás. Nem azt a férfit láttam, akivel leélni terveztem az életemet, hanem egy piti ügyeskedőt, aki az én álmomból akarta finanszírozni a „mintafiú” szerepét.
— A műsort ti ketten már jó előre megszerveztétek — mondtam halkan, és a kezemmel körbemutattam a bankautomatára meg a dermedten álló Erikára. — Közönséget hívtatok, kiosztottátok a szerepeket, megírtátok a forgatókönyvet. Én csak nem váltottam jegyet az előadásotokra.
Azzal hátat fordítottam nekik, és elindultam a bevásárlóközpont folyosóján. Nem remegett a lábam, nem vert vadul a szívem. Odabent különös, hideg nyugalom terült szét bennem.
Rájöttem, hogy a családi kötelékeket nem a bajban mérik le igazán, hanem egy bankautomata előtt, amikor valaki ártatlan tekintettel elkéri tőled a saját jövőd PIN-kódját.
Mögöttem kapkodó léptek zaja hallatszott. Utánam eredtek. Erika valamit jajveszékelt a hálátlan menyekről, Gábor pedig dühösen fújtatva követelte, hogy álljak meg. Én azonban csak akkor lassítottam, amikor odaértem a varró- és szabászkellékeket árusító üzlet pénztárához.
Mire Gábor és az anyja berontottak a részlegre, én már a terminálhoz érintettem a telefonomat. A fizetés sípolása számukra úgy hangozhatott, mint egy gyászinduló a gyógyfürdős pihenésük fölött.
— Gratulálunk a vásárláshoz! — csilingelte vidáman az eladó lány. — Nagyon jókor döntött! Ma teljes összegű fizetés esetén jár ajándékba egy profi talpszett, egy ingyenes karbantartási utalvány, valamint belépő a helyi kézműves vásárra otthoni alkotók számára.
Átvettem a blokkokat. A pénzem nem egyszerűen nálam maradt: átalakult valamivé, amire régóta vágytam. Kezdőlökéssé. Két méterre tőlem pedig ott állt a férjem és az anyósa olyan arccal, mintha az orruk elől vittek volna el egy arannyal megrakott teherautót.
A következményekre nem kellett sokáig várni.
Alig telt el egy óra, Erika már sírva hívta Gábort: a wellnesshotel visszamondta a foglalást, az előleg pedig odaveszett.
Petra akkora jelenetet rendezett, hogy még a telefonon keresztül is érezni lehetett a robbanást. Addigra ugyanis már feltöltött egy képet a bőröndjéről az oldalára ezzel a felirattal: „Elhúzok pihenni az irigyek elől.” A fotó alá valaki hamar odaszúrta: „Petra, és az irigyek melyik szállodába mennek utánad?” Egy órával később a kép eltűnt, vele együtt pedig Petra is felszívódott egy teljes napra az összes családi csevegésből.