Leguggolt mellém, óvatosan kezdte összeszedegetni a cserepeket, közben pedig végigmérte az arcomat, amelyből minden szín kiszaladt.
— Elég volt — mondta halkan, és kivette a kezemből a konyharuhát. — Teljesen kimerültél.
— Gábor, egyszerűen felzabálják a havi pénzünket — suttogtam, miközben próbáltam visszanyelni a torkomat szorító sírást. — Nem bírom tovább, hogy cselédként ugráljak körülöttük.
A férjem alapvetően szelíd természetű ember volt, és egész életében igyekezett elkerülni a nyílt összetűzéseket az erőszakos anyjával. Most azonban, ahogy rám nézett, valami megkeményedett a tekintetében. Határozottan bólintott.
— Ha ezt egyenesen az arcukba mondjuk, abból akkora botrány lesz, hogy anya évekig fel sem veszi majd a telefont — mondta, miközben átkarolta a vállamat. — Úgy kell megoldanunk, hogy nekik menjen el a kedvük attól, hogy ide járjanak.
A mentőötletet végül a kolléganőm, Eszter adta. Ő rajongott mindenféle keleti módszerért, és egyszer ebédszünetben hosszan mesélt nekem egy tibeti testtisztító kúráról. Se hús, se gyorsan felszívódó szénhidrát, se só, se cukor. Csak gyógynövények, nyers zöldségek és ízetlen szója.
Csütörtökön munka után Gáborral együtt kimentünk a piacra. A húsos standokat messziről elkerültük. A szatyrokba kesernyés rukkola, harsogó zöld szárzeller, nyers cékla, lenmag és olyan szójahús került, amely tapintásra leginkább egy tömör mosogatószivacsra emlékeztetett.
Péntek este aztán felharsant az ismerős dudálás. Katalin asszony a szokott magabiztossággal tárta ki a kiskaput.
— Annácska, gyújtsátok be a grillsütőt! Péter teljesen kikészült a forgalomban, most rögtön jól jönne neki egy kis sült hús!
Tiszta kötényben léptem ki a verandára, és olyan őszinte, széles mosolyt varázsoltam az arcomra, amilyet csak bírtam.
— Katalin asszony, Péter! Csodálatos hírem van számotokra. Gáborral észrevettük, mennyire elfáradtok a városi életben, ezért úgy döntöttünk, gondoskodunk az egészségetekről. A nyaralónkban mától teljes méregtelenítő program indul!
Az anyósom arca megnyúlt. Gyanakodva beleszimatolt a levegőbe.
— Miféle méregtelenítés? És mi ez a szag… mintha szénát főztetek volna ki.
— Csalán- és bojtorjángyökér-főzet! — jelentette be Gábor olyan lendülettel, mintha katonai parancsot teljesítene. — Kiválóan támogatja a szervezetet. Gyertek, üljetek asztalhoz, kész a vacsora.
A faasztalon agyagtálak sorakoztak. Mindegyikben sűrű, zöldes massza hullámzott: zellerből és spenótból készült krémleves volt, sima vízben főzve, egyetlen szem só nélkül. Középen lenmaggal megszórt szójafasírtok halma magasodott.