Lilla összehúzta a szemét, és néhány másodpercig csak nézte őket.
— Tehát azt szeretnétek, hogy osszuk meg a lakást? — kérdezte lassan, mintha biztos akarna lenni abban, jól hallotta-e. — Ha ebbe belemegyünk, akkor el kell adnom, hogy ki tudjam fizetni Péter részét. És Nóra hová menjen? Egyetemista. Ez az egyetlen otthona.
Péter félrenézett. Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát. A lányát szerette, a maga módján legalábbis, de az új életéhez pénzre volt szüksége, méghozzá nem kevésre.
Eszteren viszont a legkisebb lelkiismeret-furdalás sem mutatkozott. Egy lépéssel előrébb jött, mintha a férfit valamilyen igazságtalan támadástól kellene megvédenie.
— Lilla, ön pontosan azt a hibát követi el, amit a túlféltő anyák szoktak — jelentette ki oktató hangon. — Nóra már felnőtt nő. Tizennyolc éves. Miért kezeli úgy, mintha gyámoltalan kisgyerek volna? Épp az lenne a feladatunk, hogy önállóságra neveljük. Vegyen fel diákhitelt, vállaljon részmunkaidős állást, béreljen szobát a barátnőivel. Ez teljesen normális, európai szemlélet. Péter életét nem lehet végtelen ideig feláldozni egy felnőtt lány kényelméért. Joga van megkapni a saját részét, és abból új családi otthont teremteni. Mi nem idegen vagyonra tartunk igényt, csak arra, ami Péternek jár.
Eszter szavaiból olyan rideg, kikezdhetetlennek szánt logika áradt, amelyet nem zavarnak meg mások érzelmi kötelékei. Ő valóban nem értette, miért kellene Péternek a volt feleségénél és a lányánál hagynia a vagyonát, amikor ugyanaz az összeg kiváló alap lehetne a közös terveikhez. Az ő világában mindennek megtérülése volt, még a családi kapcsolatoknak is.
Lilla ekkor a volt férje felé fordult.
— Péter, te is így gondolod? — kérdezte csendesen. — Tényleg képes lennél kitenni a saját lányodat az otthonából csak azért, hogy az új életedet finanszírozd? Amikor elmentél, azt mondtad, teljesítetted az apai kötelességedet. Szerinted az méltó lezárása ennek a nagy teljesítménynek, ha a gyereked feje fölül eladod a tetőt?
Péter idegesen nyelt egyet, aztán kihúzta magát, mintha Eszter mondatai hirtelen támaszt adtak volna neki.
— Lilla, fejezd be, hogy Nórával zsarolsz! — vágta rá élesen, és azonnal védekező állásba húzódott. — Tizennyolc éven át eltartottalak benneteket. Dolgoztam, hajtottam, hogy ne szenvedjetek hiányt semmiben. Nekem nincs miért szégyenkeznem. Miért kellene úgy elmennem, hogy mindent nektek hagyok? Miért élhettek ti Nórával kényelemben, miközben én kezdjem elölről a nulláról? Nekem is jogom van normális élethez. Eszternek igaza van: Nórának meg kell tanulnia felelősséget vállalni magáért. A lányom marad, és ha bajban lesz, tanáccsal vagy kisebb összeggel mindig segítek neki. De a lakás törvényesen járó feléről nem fogok lemondani. Ti kényszerítetek erre a makacsságotokkal.
Olyan könnyedén hárította át a felelősséget Lillára, hogy az asszonyt már meg sem lepte. Péter fejében ő maga továbbra is áldozat maradt: ha Lilla szó nélkül átadta volna neki a házat, akkor nem kellene ilyen „szélsőséges” lépéshez folyamodnia, és a lakást sem kellene megosztani. Vagyis ha Nóra otthon nélkül marad, azért kizárólag a hajthatatlan anyja a hibás. Ez a kifordított érvelés tökéletesen alkalmas volt arra, hogy Péter megőrizze saját tisztességéről alkotott illúzióját.
— Értem — mondta végül Lilla lassan. A hangja annyira nyugodt volt, olyan teljesen mentes minden indulattól, hogy ez láthatóan kizökkentette Pétert és Esztert is. — A lakást akarjátok megosztani. Rendben. Jogotok van hozzá. Add be a válókeresetet. Indítsd el a vagyonmegosztást is.
Eszter elégedetten biccentett, nyilván azt gondolva, hogy az ellenállás megtört.
— Látja, Lilla, mindig el lehet jutni egy értelmes párbeszédig, ha az ember félreteszi a felesleges érzelmeket. Mi majd előkészítjük a papírokat.
— Mielőtt azonban ügyvédhez rohannátok — folytatta Lilla, mintha Eszter megjegyzését meg sem hallotta volna —, hadd emlékeztesselek még valamire, Péter. A lakást valóban a házasság alatt vettük. Csakhogy az első részletet abból a pénzből fizettem ki, amelyet a nagymamámtól örököltem. Ezt a bíróságon nem lesz nehéz bizonyítani, mert minden banki kivonat megvan. Úgyhogy a lakás fele korántsem olyan biztos, mint ahogy most képzelitek.