Csakhogy a társaságának jó része ettől kezdve valahogy már nem sietett visszaköszönni neki. Nem vitatkoztak vele nyíltan, nem mondtak nagy szavakat, egyszerűen csak elcsendesedtek körülötte. Mintha mindenkinek eszébe jutott volna a saját életéből egy-egy Katalin: valaki, aki mosolyogva használta más munkáját, aztán még ő háborodott fel, amikor a másik végre visszavette, ami az övé.
Most kint ülök az erkélyen, a bögrémet két kézzel fogom, és lassan kortyolom a kávét. A levegő csendes, a virágok a ládákban már új helyükön kapaszkodnak az életbe, mintha mindig is ide tartoztak volna. A sarokban ott áll a kék koffer. Benne a csavarozóm. Ugyanaz, amellyel annyi mindent raktam össze, javítottam meg, erősítettem meg éveken át.
Ránézek a növényeimre, és először hosszú idő után nem veszteséget érzek, hanem nyugalmat. Azt, hogy hazaértem. Nem feltétlenül egy falakból álló házba, nem egy telekhez, nem egy címhez. Hanem oda, ahol az ember saját erejéből teremt rendet, szépséget, életet.
Mert a kert nem csupán földdarab, kerítés és néhány bokor. A kert az, amit a kezed munkája hordoz. Amit öntöztél, védtél, metszettél, cipelgettél, amihez hajnalban is felkeltél, ha kellett. És ezt senki sem veheti el tőled igazán, amíg te magad nem engeded, hogy elhitessék veled: nincs jogod hozzá.
Én mindent elhoztam onnan. Az utolsó deszkát, az utolsó cserepet, az utolsó szöget is. Nem bosszúból, hanem azért, mert ezekben nem az ő kényelmük volt, hanem az én éveim, az én fáradtságom, az én szívem darabjai. És az a bizonyos szög, amely addig bennem állt, végre nem szúr tovább.
Mit tettetek volna Anna helyében? A békesség kedvéért lenyeltétek volna az egészet, csak hogy a volt családban ne legyen újabb botrány? Vagy ti is összepakoltatok volna mindent, amihez közötök volt, az utolsó forgácsig?
Az ilyen történeteket nem szabad magunkba fojtani. Ki kell mondani őket, mert néha éppen ettől érti meg az ember, hogy nem őrült meg, nem kegyetlen, és nem hálátlan. Csak végre megvédte azt, ami az övé volt. És amikor úgy tűnik, mintha az egész világ ellene fordult volna, különösen sokat jelent, ha valaki mellette áll.