Egy vadonatúj terepjáróra akartad elszórni az egészet. Csakhogy az apád átlátott rajtad, és egyszerűen kitette a szűrödet. Úgyhogy ne próbáld tovább eljátszani a gondoskodó férjet, aki mások vérnyomásáért meg a megfelelő éghajlatért aggódik. Nem erről volt szó. Csak elvágták előled a pénzhez vezető utat.
András felpattant a kanapéról. Az előbbi magabiztosság egy pillanat alatt lefoszlott róla; már csak az a kapkodó idegesség maradt, amit az ember akkor lát, amikor valakit tetten érnek.
— Te ezt teljesen félreértetted! Apa idős, összekevert mindent, ezek csak előzetes elképzelések voltak…
— Nem érdekel, minek nevezed őket — vágtam közbe nyugodtan, és én is felálltam. — Belefáradtam abba, hogy állandó hazugságok között éljek melletted. Az ultimátumaidba, a zsarolásaidba, a játszmáidba. Ez nem házasság, András. Ez színtiszta kihasználás. Amikor a válással fenyegetőztél, azt hitted, majd ettől megijedek, és visszakerülök a helyemre. Ehelyett megadtad nekem azt a kijáratot, amire régóta vártam.
— Nóra, ugyan már, hagyd abba… Miféle válás? Felnőtt emberek vagyunk… — nyúlt a kezem után, de én hátraléptem.
— Pontosan azért, mert felnőtt vagyok, nem pazarolok rád több időt. Nem vártam meg, amíg esetleg meggondolod magad, vagy hirtelen jobb emberré érsz. Még aznap este, amikor feltételt szabtál nekem, elektronikusan beadtam a válókeresetet. Értesítést is kellett kapnod róla. Kár, hogy annyira lekötött az autóválasztás, hogy a leveleidet sem nézed.
Átmentem az előszobába, és szélesre tártam a beépített szekrény ajtaját. Két nagy bőröndöt húztam ki a folyosó közepére; még délután pakoltam össze őket, amíg ő dolgozni volt.
— A holmidat összekészítettem. A fürdőben hagytam a fogkefédet, azt még elviheted. A lakáskulcsaimat tedd le a kis szekrényre.
Ott állt a folyosó közepén megsemmisülve, szánalmasan. Hol a behúzott cipzárú bőröndökre nézett, hol az arcomra, amelyen már nyoma sem volt indulatnak. Akkor értette meg, hogy ez nem jelenet, nem hiszti, nem pillanatnyi düh. Ez a végállomás. Az a fonal, amelyet éveken át rángathatónak hitt, egyszerűen elszakadt a kezében.
Tíz perc múlva becsukódott mögötte az ajtó. A lakásban csak a tegnapi félelmeim és gyötrődéseim halvány árnyékai maradtak.