— vágott a szavába Nóra. — Fél éve ezzel kelek és fekszem. Van kész üzleti tervem, részletes költségvetésem, sőt már helyiséget is kinéztem.
— Helyiséget? — Gábor döbbenten fordult felé. — Te már üzlethelyiséget is találtál? Erről miért nem tudok semmit?
— Azért, mert valahányszor megpróbáltam szóba hozni, leráztál! — Nóra hangjában végre felszakadt a régóta gyűlő sértettség. — Mindig az volt a válasz, hogy „majd később megbeszéljük”, „várjuk meg a nyaralás végét”, vagy hogy „anya szerint ez nem komoly dolog”. Meddig kellett volna még várnom?
Erzsébet előkapta a telefonját.
— Elég volt ebből a komédiából. Most felhívom a bankot, és leállíttatom az utalást.
— Nem fog menni — húzta ki magát Nóra. — A számla az én nevemen van. Egyedül én rendelkezhetek vele.
Erzsébet arca haragos vörösbe borult.
— Te hálátlan teremtés! Befogadtunk ebbe a családba, etettünk, itattunk, és te így…
— Etettek, itattak? — Nórából ekkor már kiszakadt minden, amit addig lenyelt. — Távmunkában dolgozom, és nem keresek kevesebbet Gábornál! Főzök, takarítok, mosok, intézem a háztartást. Még a maguk számláit is befizetem, amikor éppen „elfelejtik”. Mégis milyen alapon akar rendelkezni az én örökségem fölött?
— Anyósi alapon! — vágta rá Erzsébet keményen. — Nálunk ez így működik. A család pénze rajtam keresztül megy, és én döntöm el, mire kell költeni. Így volt ez a nagyobbik fiam feleségénél is, és veled sem lesz másképp.
Nóra hátán hideg futott végig. Márk felesége, Eszter két évvel korábban vált el tőle. Erzsébet akkor mindenkinek azt mesélte, hogy a menye felelőtlen, könnyelmű pénzszóró volt. Nóra most kezdte csak sejteni, mi állhatott valójában a válás mögött.
— Szóval így állunk — mondta lassan. — És Eszter pénzével mi történt? Azzal a tizenkétmillió forinttal, amit az apja adott neki nászajándékba?
Erzsébet egy pillanatra megrándult, de gyorsan összeszedte magát.
— Semmi közöd hozzá! Eszter önként tette bele a családi vállalkozásba.
— Miféle vállalkozásba? — kérdezte Nóra, és nem engedte el a témát. — Abba a képzeletbeli kozmetikai cégbe, amelyik három hónap után eltűnt a süllyesztőben?
— Anya, ez igaz? — Gábor tanácstalanul nézett Erzsébetre. — Nekem azt mondtad, Eszter bundákra meg ékszerekre szórta el azt a pénzt.
— Ne szólj bele! — förmedt rá az anyja. — Régen volt, és most nem ez a fontos. Másról beszélünk!
Nóra elővette a mobilját, és tárcsázni kezdett.
— Mit művelsz? — kérdezte Erzsébet hirtelen nyugtalanná válva.
— Felhívom Esztert. Szeretném az ő verzióját is hallani.
— Ezt nem mered! — Erzsébet megpróbálta kikapni a kezéből a telefont, de Nóra hátralépett.
— Miért ne merném? Attól fél, hogy elmondja az igazat?
A készülékben néhány hosszú sípolás hallatszott, aztán megszólalt egy ismerős hang.
— Nóra? Szia! Micsoda meglepetés!
— Szia, Eszter. Ne haragudj, hogy ilyen váratlanul hívlak. Kérdezhetek valamit?
— Persze. Mi történt?
Nóra kihangosította a telefont.
— Emlékszel arra a pénzre, amit az édesapád adott nektek az esküvőre? Mi lett vele?
A vonal túlsó végén csend támadt.
— Nóra… miért hozod ezt most elő? Ez már nagyon régi ügy.
— Kérlek, Eszter. Fontos.
A telefonból halk sóhaj hallatszott.
— Erzsébet rábeszélt, hogy fektessem be az ő projektjébe. Azt ígérte, fél év múlva a dupláját kapom vissza. Három hónappal később közölte, hogy a vállalkozás bedőlt, a pénz pedig elúszott. Amikor papírokat kértem, óriási jelenetet rendezett. Azt mondta Márknak, hogy lopással vádolom az anyját. A végét pedig… te is tudod.
— Köszönöm, Eszter. Őszintén sajnálom.
— Nóra, ha most veled próbálja ugyanezt megcsinálni, menekülj. Komolyan mondom. Amíg még nem késő.
Nóra bontotta a hívást. A szobára nehéz, dermedt csend ereszkedett.
— Tehát erről van szó — szólalt meg végül halkan, miközben Erzsébetre nézett. — Maga egyszerűen tolvaj.
— Hogy merészeled! — visította Erzsébet. — Gábor, hallod ezt? A feleséged sértegeti az anyádat!
Gábor azonban nem válaszolt. Csak állt, és úgy bámulta az anyját, mintha most látná először életében.
— Anya — préselte ki magából végül. — Ez igaz? Elvetted Eszter pénzét?
— A családba tettem! — kiáltotta Erzsébet. — Mindent értetek csináltam, ti hálátlanok! Miből gondoljátok, hogy befejeztük a nyaralót? Miből vettünk Márknak autót?
— Vagyis igaz — Gábor lassan leült az ágy szélére. — Elloptad Eszter pénzét.