— …és a magad dolgaira költötted.
— Nem loptam el, csak én döntöttem róla! — kapkodott levegő után Erzsébet, kétségbeesetten kapaszkodva a saját igazába. — Én tartom össze ezt a családot! Én tudom a legjobban, mire van szükségük a gyerekeimnek!
Nóra szó nélkül odament a szekrényhez, előhúzta a bőröndjét, és felnyitotta.
— Mit művelsz? — Gábor hangjába riadalom költözött.
— Összepakolok. Hazamegyek a szüleimhez, amíg nem találok magamnak lakást.
— Nóra, kérlek, várj! — Gábor felpattant az ágyról. — Ne dönts így hirtelen! Beszéljük meg!
— Mégis mit? — kérdezte Nóra, miközben egymás után hajtogatta be a ruháit a bőröndbe. — Azt, hogy az anyád az én pénzemet is el akarta tüntetni? Vagy azt, hogy te egyetlen szóval sem álltál mellém?
— Nem tudtam róla! — tört ki Gáborból. — Esküszöm, Eszter pénzéről fogalmam sem volt!
— De azt pontosan tudtad, hogy anyád kezében van minden pénzünk! Tudtad, hogy még ötvenezer forintot sem költhetek el anélkül, hogy ő jóvá ne hagyná! És te ezt elfogadtad!
— Azt hittem, így ésszerűbb… Anya mindig jobban értett a pénzügyekhez…
— Nem, Gábor — Nóra rákattintotta a zárat a bőröndre. — Te egyszerűen gyáva voltál. Kényelmesebb volt átengedni neki az irányítást, mint végre felelősséget vállalni.
— Te innen sehova nem mész! — Erzsébet hirtelen az ajtó elé állt, elzárva az utat. — Itt maradsz, és visszateszed azt a pénzt a számlára!
— Álljon félre — mondta Nóra jéghideg nyugalommal.
— Különben mi lesz? — Erzsébet összefonta a karját a mellkasán. — Mit tudsz te tenni velem, te meddő virág?
Nóra egész teste megremegett. A „meddő virág” gúnynevet Erzsébet azóta használta rá, amióta kiderült, hogy Gáborral egyelőre nem sikerül gyerekük. Minden alkalommal beléhasított. Megalázó volt, kegyetlen és aljas. Korábban lenyelte. Most azonban elég volt.
— Feljelentést teszek csalás és sikkasztás miatt — felelte csendesen. — A beszélgetésünket rögzítettem. Az imént saját maga ismerte be, hogy Eszter pénzét eltulajdonította.
Erzsébet arcából egy pillanat alatt kifutott a vér.
— Te… te felvetted?
Nóra felemelte a telefonját. A kijelzőn ott világított a hangrögzítő ikonja.
— Igen. És biztos vagyok benne, hogy Eszter is hajlandó lesz vallomást tenni. Szerintem nagyon kíváncsi lesz rá, hová tűnt pontosan a pénze.
— Gábor! — sikított fel Erzsébet. — Csinálj már valamit!
Gábor azonban továbbra is némán állt. Hol az anyját nézte, hol a feleségét, mintha most omlana össze előtte minden, amiben addig hitt.
— Tudod mit, anya? — szólalt meg végül rekedten. — Talán tényleg az a legjobb, ha Nóra most elmegy. És te is menj haza. Gondolkodnom kell.
— Mi van?! — Erzsébet úgy meredt rá, mintha nem értette volna a szavakat. — A saját anyádat küldöd el emiatt a…
— Anya, menj el! — emelte fel a hangját Gábor. — Kérlek!
Erzsébet megvető pillantással mérte végig a fiát.
— Márk soha nem bánna így velem. Ő igazi fiú. Te pedig… — nem fejezte be. Sarkon fordult, kiviharzott, és úgy csapta be maga mögött az ajtót, hogy beleremegett a lakás.
Nóra kikerülte Gábort, és a bőröndöt maga után húzva elindult kifelé.
— Nóra, várj… — Gábor utána nyúlt, mintha vissza akarná tartani. — Beszéljük meg, kérlek! Tényleg nem tudtam anya ügyeiről!
— Lehet, hogy nem — bólintott Nóra fáradtan. — De amikor az én pénzemről volt szó, te akkor is mellé álltál. Az én álmomról beszéltünk, Gábor. És te még csak meg sem próbáltad megérteni, miért fontos ez nekem.
— Megváltozom! Adj még egy esélyt!
Nóra az ajtóban megtorpant.
— Gábor, te alapvetően jó ember vagy. De nem élhetsz örökké az anyád árnyékában. Amíg nem tanulsz meg önálló döntéseket hozni, nekünk nincs esélyünk.
— El akarsz válni?
— Most külön akarok élni, és tisztán akarok gondolkodni. Meg akarom nyitni a saját szalonomat. Te pedig döntsd el, mi számít neked jobban: anyád jóváhagyása vagy a mi házasságunk.
Nóra kilépett a lakásból, Gábort pedig egyedül hagyta a csendben. Furcsa kettősség kavargott benne: egyszerre nyomta a mellkasát a fájdalom, és egyszerre könnyebbült meg. Fájt, hogy idáig jutottak. De megkönnyebbülés volt, hogy többé nem kell úgy tennie, mintha minden rendben lenne.
A szülei nem faggatták. Az anyja csak magához ölelte, aztán bekísérte a régi szobájába. Az apja pedig annyit mondott, segít megfelelő helyiséget találni a szalonhoz, mert voltak ismerősei az ingatlanosok között.
Egy hét múlva Nóra már aláírta a bérleti szerződést egy kisebb, de jó környéken lévő üzlethelyiségre. Újabb egy hónap elteltével a szalon készen állt a nyitásra: világos volt, barátságos, modern eszközökkel felszerelve. Az első vendégek a barátnői lettek, később ők hozták a saját ismerőseiket is. A vállalkozás lassan, de biztosan beindult.
Gábor az első két hétben mindennap telefonált, aztán egyre ritkábban.