— Nóra, azonnal utald vissza azt a pénzt a számlára! — robbant be az anyósa a lakásba kopogás nélkül, a kezében egy banki kivonatot lobogtatva. — Hogy mertél kétmillió forintot levenni az engedélyem nélkül?
Nóra megdermedt, a teásbögre ott maradt a kezében. Egyáltalán nem így képzelte a reggelét. Erzsébet a hálószoba ajtajában állt, arca vöröslött a dühtől, tekintete pedig nyílt vádként szegeződött rá.
— Ez a nagymamám pénze — felelte Nóra higgadtan, bár minden erejével azon volt, hogy ne látszódjon, mennyire remeg a keze. — Ő kifejezetten nekem hagyta, nem valamiféle közös családi kasszának.
— Családi kassza? — horkant fel Erzsébet gúnyosan. — Négy éve ennek a családnak a része vagy, drágám. Ami a tiéd, az nálunk közös. Ebben a házban mindig is így működtek a dolgok.
Nóra letette a bögrét az éjjeliszekrényre, és kihúzta magát. A háta mögül léptek hallatszottak: Gábor jött ki a fürdőből, törölközővel dörzsölve a haját.
— Anya? — kérdezte meglepetten. — Mit keresel itt ilyen korán?
— Kérdezd csak meg a feleségedet! — Erzsébet feléje döfte a kivonatot. — Titokban leemelt kétmillió forintot a családi számláról!
Gábor átvette a papírt, gyorsan végigfutotta a sorokat. A szemöldöke lassan a homloka közepéig szaladt.
— Nóra, ez igaz? Tényleg felvetted a pénzt?
— Igen — bólintott Nóra. — Tegnap. Júlia nagyi öröksége volt, a múlt héten érkezett meg. Áttettem egy külön számlára.
— De miért? — Gábor szemmel láthatóan zavarba jött. — Hiszen megbeszéltük, hogy a nagyobb összegek a közös számlán maradnak, amihez anya is hozzáfér, hogy intézni tudja a családi pénzügyeket.
Nóra mély levegőt vett. Tudta, hogy ez a beszélgetés egyszer úgyis elkerülhetetlenné válik.
— Azért, mert saját szépségszalont szeretnék nyitni. Emlékszel, egy éve elvégeztem a tanfolyamokat, megszereztem minden szükséges bizonyítványt. Most végre van indulótőkém is.
Erzsébet éles, kellemetlen nevetésben tört ki.
— Szépségszalon? Te? Egy lány, aki még egy rendes vacsorát sem képes összehozni, vállalkozást akar vezetni?
— Mi köze ennek a vacsorához? — csattant fel Nóra. — Hivatásos szempillaépítő és szemöldökstylist vagyok. Már most van saját vendégköröm!
— Amit úgy szedtél össze, hogy itthon üldögéltél, és vállalkozósdit játszottál! — vágta rá az anyósa. — Gábor, mondd már meg neki! Magyarázd el, hogy ennek a pénznek sokkal fontosabb helye is lenne!
Gábor tétovázott. Hol az anyjára, hol a feleségére pillantott, mintha azt remélte volna, valaki más dönt helyette.
— Nóra, talán anya nem mond teljesen butaságot — kezdte bizonytalanul. — Egy szalon nagy kockázat. Ezt a pénzt be lehetne fektetni valami biztosabba is. Például a nyaraló felújításába. Anya már régóta szeretne oda egy szaunát építtetni.
— Egy szaunát? — Nóra azt hitte, rosszul hall. — Azt javaslod, hogy a nagymamám örökségét a te anyád szaunájára költsem?
— Nem csak a szaunáról van szó! — tette hozzá sietve Gábor. — Ott rengeteg mindent rendbe kellene hozni. A tetőt is újra kellene fedni, új kerítés is kéne…
— És mindez fontosabb, mint az én álmom? — Nóra hangja megremegett.
Erzsébet közelebb lépett. A hangja hirtelen mézesmázossá vált, de a szemében ugyanaz a hideg, kemény fény égett.
— Nórácskám, drágám, értsd meg, a nyaraló a család vagyona. Ott fognak majd pihenni az unokáink. A te gyerekeid is! Egy szalon viszont… Mi lesz, ha nem jön be? A pénz elúszik, a nyaraló viszont megmarad örökre.
— Honnan tudja, hogy nem sikerülne? — Nóra ökölbe szorította a kezét. — Még esélyt sem adtak rá, hogy megpróbáljam!
— Azért, mert én már láttam egyet s mást az életben, kislány! — förmedt rá Erzsébet, ledobva magáról a kedveskedés álarcát. — Hány hozzád hasonló nő nyitott már kis szalont, miután elolvasott pár csillogó magazint, aztán fél év múlva csődbe ment? Ne légy ostoba, tedd vissza a pénzt!
Nóra a férjére nézett, hátha legalább tőle kap némi támogatást. Gábor azonban kerülte a tekintetét.
— Gábor — szólította meg halkan. — Mondj már valamit. Ez az én örökségem. A nagymamám azt akarta, hogy én rendelkezzek vele.
— Anya, talán hagyhatnánk Nórának, hogy megpróbálja — vetette fel Gábor bizonytalanul. — Ha mégsem működik, a maradékot később még mindig beletehetjük a nyaralóba…
— A maradékot?! — Erzsébet hangja felsikoltott. — Miféle maradékról beszélsz? Mindent el fog szórni a hóbortjaira! Bérleti díj, berendezések, reklám — van fogalmatok róla, mennyibe kerül ez az egész?
— Nagyon is tisztában vagyok vele!