— Mert az ő megítélése szerint én nem vagyok ide való, ebbe a butikba. Azt tanácsolta, inkább menjek ki a piacra. Közölte, hogy csak rabolom az idejét. Megkérdezte, vajon a nyugdíjamból részletekben akarok-e fizetni, vagy az unokáim dobták össze rá a pénzt. Arra is célzott, hogy bizonyára van valami gazdag „támogatóm”, aki finanszírozza a vásárlásaimat. Végül még hozzátette, hogy a nyakamon lévő ráncok nem túl előnyösek, ezért nem kellene kivágott ruhát hordanom.
Erika arca egy pillanat alatt elsápadt. A kezében tartott mappát olyan erővel szorította össze, hogy az ujjpercei kifehéredtek.
— Nikolett — szólalt meg halkan, mégis metsző pontossággal. — Igaz ez?
— Mindent felfúj! — visította az eladó. — Én csak vicceltem egy kicsit! Nálunk közvetlen a hangulat, nem? Én mindig így beszélek a vevőkkel, és senki sem sértődik meg!
— A nyugdíjon és a gazdag eltartón élcelődni ön szerint vicc? — Erika szája vékony vonallá préselődött. — Nikolett, a kommunikációs stílusáról már nem először beszélünk. Az elmúlt fél évben három írásbeli figyelmeztetést kapott. Ez a viselkedés teljesen elfogadhatatlan.
— Ugyan már! — legyintett Nikolett ingerülten. — Hiszen megvette a ruhát! Kifizetett érte kétszázhetvenkétezer forintot! Akkor mégis mi a baj? Minden rendben volt, nem?
— Rendben? — A táskámból elővettem a személyi igazolványomat és a tulajdonjogot igazoló iratokat. Kinyitottam őket, majd Erika elé tettem a pultra. — Kérem, nézze meg alaposan.
Az üzletvezető remegő kézzel felvette a papírokat. Előbb az okmányt nézte, aztán a tulajdoni dokumentumot. Olvasni kezdett, és a sápadtsága még feltűnőbb lett. Rám emelte a tekintetét, majd vissza a papírokra, aztán újra rám.
— Te jó ég — suttogta. — Andrea… Andrea asszony. Bocsásson meg. Nem ismertem fel azonnal. Ön… annyira más lett. Úgy értem, fiatalosabbnak tűnik… egyszerűbbnek… egészen más benyomást kelt.
Nikolett szeme elkerekedett.
— Mi? Kicsoda ő?
— Ő Andrea Szokolova — mondta Erika lassan, mintha minden szó kimondása erőfeszítésébe kerülne. — Ennek a butiknak és az egész épületnek a tulajdonosa. Egy hónapja vásárolta meg az egészet hetvenkétmillió forintért. Az ingatlant, az üzletet, az árukészletet, mindent. Te pedig az imént „nénikének” nevezted. És azt mondtad róla, hogy valami gazdag férfi tartja el.
Csend ereszkedett közénk.
Nikolett tátott szájjal meredt ránk. Az arca előbb falfehér lett, aztán vörösre váltott, majd ismét kiszaladt belőle minden szín. Hátralépett a fal felé, és belekapaszkodott a pultba, mintha attól tartana, hogy elveszíti az egyensúlyát.
— Én… én ezt nem tudtam — hebegte. — Nem láttam… Mármint, ne haragudjon, én azt hittem…
— Azt hitte, hogy az idősebb nőkkel nyugodtan lehet tiszteletlenül bánni — fejeztem be helyette. — Mert ön szerint ők nem érdemelnek megbecsülést. Mert úgy gondolja, nincs pénzük. Mert öregek. Mert a maga elképzelése szerint nekik a piacon van a helyük, nem egy butikban.
— Nem! Én nem így értettem! — Nikolett két kézzel a fejéhez kapott. — Én csak… nem gondolkodtam! Ez tényleg csak vicc volt!
— Vicc — ismételtem meg csendesen. — Tehát önnek egy ember megalázása szórakoztató. Értem. Erika, mennyi Nikolett havi fizetése?
— Kétszázhatvanezer forint — válaszolta az üzletvezető halkan.
— És pontosan miért kapja ezt az összeget?
— A vásárlókkal való foglalkozásért. Tanácsadásért, értékesítésért, a vásárlások lebonyolításáért.
— És hogyan végzi ezt a munkát? Jól?
Erika néhány másodpercig hallgatott. A tekintete lesiklott a padlóra.
— Nem — ismerte el végül. — Őszintén szólva nem. Voltak panaszok. Az elmúlt évben többször is. A vevők azt mondták, Nikolett durva, fölényeskedő, lekezelően beszél velük. Előfordult, hogy emberek vásárlás nélkül távoztak, kizárólag a viselkedése miatt.
— Akkor miért nem váltak meg tőle korábban?
— Szerettem volna — sóhajtott Erika. — De féltem, hogy eladó nélkül maradunk. Ebben a szegmensben nehéz jó, tapasztalt munkatársat találni. Azt reméltem, talán Nikolett változtat. Figyelmeztettem, beszéltem vele, próbáltam hatni rá.
— Nem változtatott — állapítottam meg. — Akkor ideje lépni. Nikolett, önnek a mai nappal megszűnik a munkaviszonya. Megkapja az elszámolását, és távozhat.
Az eladó görcsösen a pult peremébe kapaszkodott.