Reszkető ujjakkal nyúlt a toll után, és a lap legaljára odakanyarította a csúf, remegő aláírását.
— Okos kislány — húzódott gúnyos mosolyra Katalin szája. — Most pedig menj, és nézd meg, rendben vannak-e a vendégszobák a jubileumi ünnepségre. Azt ajánlom, a mulatságig lehetőleg ne kerülj a szemem elé.
Amint Eszter mögött becsukódott az ajtó, Katalin hangosan felnevetett. Ennyi lett volna? Ilyen könnyedén ment?
Csakhogy az ajtó túloldalán Eszter arca egyetlen pillanat alatt kisimult, és újra zárkózottá, olvashatatlanná vált. „Okos kislány” — visszhangzott benne Katalin lekicsinylő hangja. Valóban okos volt. Nagyon is. Pontosan tudta, hogy egy ilyen lemondó nyilatkozat semmit sem ér, ha a vagyon, amelyről szó van, bűncselekményekből származik, és hamarosan zár alá kerül. A kötényének zsebében ott lapult egy pendrive az összes lemásolt adatbázissal, a bőröndje bélésébe pedig bevarrva rejtőztek apja eredeti iratai, amelyeket az éjjel emelt ki a széfből. A helyükre hibátlan másolatok kerültek. A könyvtári restaurátori munka során megszerzett kézügyessége most váratlanul felbecsülhetetlennek bizonyult.
A jubileumi estély pompája minden képzeletet felülmúlt. A villa ezernyi fényben úszott, mintha az egész épületet ünnepi ragyogásba öltöztették volna. Élő klasszikus zene töltötte be a termeket, a frakkos pincérek kristálypoharakban pezsgőt és ezüsttálcákon fekete kaviárt kínáltak. A vendégek briliánsokban, szmokingokban, estélyi ruhákban vonultak, és egymást túllicitálva halmozták el bókokkal a ház úrnőjét. Katalin, méregdrága haute couture ruhájában, úgy tündökölt közöttük, mint egy fogadást adó császárné. Gergő mellette ácsorgott, erőtlen mosolyt erőltetett az arcára, és unottan kortyolgatta a whiskyt.
Eszternek természetesen megtiltották, hogy a vendégek között mutatkozzon. A konyhában kellett maradnia, és a szakácsnőnek segíteni, nehogy — ahogy Katalin fogalmazott — „szégyent hozzon a családra a nyomorúságos külsejével”.
Éjfélhez közeledve, amikor az ünnepség már a tetőpontjára hágott, Katalin csendre intette a társaságot. Magához vette a mikrofont, felemelte az állát, és beszédre készült.
— Kedves barátaim! — bársonyos hangja végigsiklott a termen. — Boldoggá tesz, hogy ma este valamennyien az otthonomban ünnepeltek velem. Ez az év sok mindent tartogatott…
Nem jutott tovább.
A nappali falain elhelyezett hatalmas plazmaképernyők, amelyeken addig Katalin ünnepi fotói váltakoztak, egyszerre megremegtek, majd elsötétültek. A következő pillanatban éles, recsegő zavarhang hasított a levegőbe, mire több vendég önkéntelenül összerándult.
Aztán az összes képernyőn ugyanabban a másodpercben iratok jelentek meg.
Nem puszta számadatok voltak. Titkos offshore számlák kivonatainak beszkennelt másolatai villantak fel, fedőcégekkel kötött szerződések, átutalási listák, belső levelezések. Majd hangfelvételek indultak el, a szövegük pedig alul, feliratozva futott. A beszélő női hang kísértetiesen hasonlított Katalinéra, és éppen arról egyezkedett, mekkora kenőpénzt kell eljuttatni egy magas rangú hivatali vezetőnek, hogy a cég megnyerjen egy közbeszerzést.
A tömeg megdermedt. A zenekar elhallgatott.
— Mi a fene ez?! — visította Katalin, és egy csapásra lehullott róla a méltóság álarca. — Azonnal kapcsolják ki! Gergő! Biztonságiak!
A biztonságiak azonban valamiért nem siettek teljesíteni a parancsot.
A képernyőkön új kép jelent meg. Egy megsárgult, régi dokumentum 2004-ből. Határozat a TechnoÉp tulajdonjogának átruházásáról. Mellette pedig egy svájci független laboratórium írásszakértői véleménye, amelyet Eszter mindössze két nappal korábban kapott meg. A szakvélemény egyértelműen kimondta: András Voroncov aláírását meghamisították.
Ekkor a nappali kétszárnyú ajtaja hirtelen kitárult.
De nem Katalin emberei léptek be rajta.
Határozott mozdulatokkal, sötét öltönyös nyomozók és maszkot viselő, fegyveres TEK-esek vonultak a terembe. Elöl a Legfőbb Ügyészség kiemelt ügyekkel foglalkozó ügyésze haladt.
— Katalin Smirnova? — szólalt meg erős hangon, túlkiabálva a vendégek között ébredő pánik moraját. — Önt különösen nagy értékre elkövetett csalás, adócsalás, hivatalos személyek megvesztegetése és erőszakos vállalatátvétel gyanújával őrizetbe vesszük.
Katalin arca hamuszürkévé vált. Megingott, a mikrofon kicsúszott a kezéből. A pezsgőspohár is kihullott elernyedt ujjai közül, és szilánkokra tört a tölgyfa parkettán — pontosan úgy, ahogy hónapokkal korábban az a kínai váza.
Gergő, falfehéren, ösztönösen hátralépett az anyjától. Úgy meredt rá, mintha egy idegenre nézne. A vendégek rémülten húzódtak félre, mindenki igyekezett kikerülni a látómezőből, hátha kamerák is rögzítik a jelenetet.
Katalin vadul kapkodta a tekintetét. Kétségbeesetten kereste, ki állhat mindez mögött. Aztán egyszer csak megakadt a szeme valakin.
A széles márványlépcső felső fordulóján Eszter állt.
Már nyoma sem volt rajta a kifakult, elnyűtt háziruhának. Elegáns, szigorú szabású fekete nadrágkosztümöt viselt.