Ki kellene mosni őket. Tavasz van, nem? Tudod jól, hogy nem tudja a karját váll fölé emelni. Eddig mindig te csináltad. Miért hallgatsz?
Eszter a fikuszra emelte a tekintetét. A növény elég siralmas állapotban volt, de legalább nem várta el tőle, hogy ablakot pucoljon helyette.
– András – szólalt meg halkan. – Biztos vagy benne, hogy hallani akarod, amit most mondani fogok?
– Mit? – zavarodott meg a férfi. – Miről beszélsz?
– Emlékszel, mivel indokoltad a válást? – kérdezte Eszter, és a hangja egyszerre nyugodttá vált, már-már gyengéddé. – Azt mondtad: megöregedtem, kifáradtam, unalmas lettem melletted. Neked fiatalabb feleség kell, aki tud örülni az életnek.
András nem felelt azonnal. A csend kellemetlenül hosszúra nyúlt.
– Ennek semmi köze ehhez – morogta végül. – Most anyámról van szó.
– Pontosan – bólintott Eszter, bár a férfi ezt nem láthatta. – A te anyádról. Ha fiatalabb feleségre volt szükséged, akkor fizesse ő a számláitokat. Vásároljon be ő, vigye el a gyógyszereket, és mossa le az ablakokat is. Mostantól az anyád a te gondod. A tied, András. Nem az enyém.
– Te teljesen megbolondultál? – csuklott fel a férfi hangja, szinte visítva. – Miféle fiatalabb feleség? Azért váltunk el, mert naponta az idegeimen táncoltál! Anyámnak ehhez semmi köze!
Eszter felnevetett. Nem hisztérikusan, nem is keserűen, hanem úgy, ahogy az nevet, akinek végre már mindegy.
– Petrához mentél el a könyvelésről – sorolta tárgyilagosan. – Huszonhat éves. Rózsaszínre festi a haját, és smoothie-kat iszik. A múlt héten még éttermi képeket tettél ki magatokról. Őt az anyádnak még nem mutattad be, igaz?
A vonal túlsó végén támadt némaság mindennél beszédesebb volt.
– Akkor ideje pótolni – folytatta Eszter. – Vidd el az új, fiatal feleségedet anyádhoz. Hadd mérje fel, mennyi munka vár rá. A számlák ott vannak a konyhaasztal bal oldali fiókjában, hat darab csekk. Gyógyszerek: reggel vérnyomásra, este az ízületeire, háromhavonta pedig kötelező az injekciókúra, tudja, melyik. Élelmiszerből túró, kefir, hajdina, csirke; sertéshúst ne vegyetek, megterheli. Az ablakokat havonta egyszer kell lemosni, hosszú nyelű törlővel a legjobb. Ja, és szereti, ha régi krimiket olvasnak fel neki. Nem kötelező, de hálás lesz érte. Sok szerencsét, András.
– Te… – kezdte a férfi, de Eszter addigra már megszakította a hívást.
Néhány másodpercig a sötét képernyőt nézte, arra számítva, hogy mindjárt újra csörög a telefon. Hogy András üvölteni fog. Hogy száz üzenetet küld fenyegetésekkel és sértésekkel. De a készülék néma maradt. Valószínűleg egyszerűen megzavarodott.