– …amikor azt hajtogatta neki, hogy én csak szórom a pénzt, és a kasszát ketté kell választani, akkor a család nem számított külön kategóriának?
– Hálátlan vagy. Mindig mögötte álltunk.
– Akkor álljanak is mögötte tovább. Főleg esténként, egy tányér rántott hús társaságában.
Anna bontotta a vonalat, és a mobilt kijelzővel lefelé tette az asztalra. A keze még enyhén remegett, de belül először érzett valami furcsa könnyebbséget, mintha végre kapna levegőt.
Egy hónap is elég volt, hogy kiderüljön: Péter családi pénzügyi elmélete csak szép szavakból állt. Az édesanyja főztje sem bizonyult ingyenesnek: Erzsébet hamar elkezdte elé tolni a blokkot, és a húsospultnál látványosan sóhajtozott. Az üzemanyag ára felkúszott. A bank gyakrabban hívta, mint a rokonok. A munkahelyén megvágták a bónuszt. És lassan az is világossá vált számára, hogy a mosópor, a sampon, a zokni meg a fogkrém nem terem magától a fürdőszobaszekrényben.
Egyik este a megszokottnál korábban nyitott be. Nem volt rajta az a diadalmas kifejezés, és nem lengte körül más konyhák szaga sem. Csak fáradt volt és fakó, akár a márciusi latyak az út szélén.
Anna épp Márk elé tette a hajdinát húsgolyókkal.
– Beszélnünk kellene – szólalt meg Péter halkan.
– Hallgatlak.
– Nem a gyerek előtt.
– Márk, menj be a szobádba, és fejezd be a garázsrajzodat. Mindjárt megyek utánad.
A fiú engedelmesen eltűnt. Péter leült a sámli szélére, és tenyerébe temette az arcát.
– Figyelj… túllőttem a célon. Tényleg. Ostobaság volt az egész. Anya felhergelt, én meg hagytam magam. Azt képzeltem, titkolsz valamit, ész nélkül költesz, én meg csak nézek, mint egy balek.
– És most már másként látod?
– Azt látom, hogy nélküled szétesik minden. Nem bírom egyedül. Se anyagilag, se sehogy. Elegem van abból, hogy munka után még anyámhoz menjek, és azt hallgassam, mennyibe kerül a darált hús, meg miért teszek három kanál cukrot a teába. Anna, éljünk normálisan. Úgy, mint régen. Odaadom a teljes fizetésemet. Ha akarod, itt a kártyám az asztalon. Csak ne legyél ilyen hideg.
Anna hosszan nézett rá. Nem filmsorozatból ismert gonosztevő ült előtte, nem szörnyeteg, csupán egy megviselt arcú férfi, akinek a magabiztossága rég kifulladt. Az ilyen a legveszélyesebb – mert mellette az ember túl sokáig győzködi magát, hogy még kibírja.
– Olyan, mint régen, már nem lesz – felelte csendesen.
– Miért? Egyetlen vita miatt?
– Nem egy vita miatt, Péter. Hanem mert egyetlen mondatban világossá tetted, számodra ki a család, és ki csupán szolgáltatás.
– Ugyan már. Békülni jöttem.
– Azért jöttél, mert drága lett az anyai vacsora, a bank rád csörög, és otthon nem működik többé a „majd a feleség megoldja” üzemmód.
– Ez így nem korrekt. Elismerem, hogy hibáztam.
– Én is belátom a sajátomat. Túl sokáig tettem úgy, mintha nem lenne baj.
Péter előrehajolt.
– Akkor most mi? Tényleg mindent kidobsz az ablakon egy elv miatt?
– Nem. Épp ellenkezőleg. Nem akarok tovább elvek nélkül élni.