— Azt képzeled, nélkülem egy lépést sem tudsz majd megtenni? Úgyis padlóra kerülsz! — förmedt rá Márk.
— Ezt majd az idő eldönti — felelte Eszter higgadtan, és csak egy aprót vont a vállán. — Most viszont szedd össze a holmidat. Hatvan perced van, nem több.
— Ehhez nincs jogod!
Eszter az asztalra tett egy dossziét.
— Dehogynem. Itt vannak a lakás tulajdoni lapjai, és a szerződés is, amit saját kezűleg írtál alá. Ha úgy érzed, igazságtalan vagyok, fordulj bírósághoz. Viszont ne feledd: szóba fog kerülni az is, hogy az én jövedelmemre hivatkozva vettél fel kölcsönöket. Tudod jól, az már nem egyszerű felelőtlenség.
Márk arcán átfutott a felismerés. Igaza van. Nincs hová mennie. Az anyjához? Az a kis garzon alig elég egy embernek, és hogyan magyarázná meg az egész történetet? Barátokhoz? Ekkora égés után?
Szó nélkül kezdett pakolni. A hálószobából csak a bőrönd zörgése hallatszott. Eszter a konyhában ült, lassan kortyolta a teáját. Nyugodtnak tűnt, összeszedettnek. Mintha nem nyolc évet töltöttek volna együtt, hanem csak futó ismeretség kötötte volna őket össze.
— Eszter… talán beszélhetnénk még — próbálkozott halkan.
— Nem, Márk. Ennek vége. Indulj.
Két megpakolt táskával lépett ki a lépcsőházba. Az ajtó mögötte keményen csapódott be, a zár pedig határozottan kattant. Eszter hetekkel korábban cseréltette ki — most már világos volt, miért.
Odakint szemerkélt az eső. Márk elővette a telefonját, és felhívta Gergőt.
— Szia, haver! Mi újság? — szólt bele vidáman a hang.
— Gergő… meghúzhatnám magam nálad ma éjjel?
— Mi történt?
— Eszter kirakott.
A túloldalon rövid csend támadt, majd felcsattant a nevetés.
— Ne viccelj már! Csak nem a hülye tréfa miatt?
— De — mondta Márk tompán.
— Figyelj… Anna nem örülne neki. Szerinte ezt magadnak köszönheted. Ne haragudj, öreg.
A hívás megszakadt. Márk még több ismerőst is felhívott, de mindenki talált kifogást. A történet már körbejárt, és senki nem akart belekeveredni.
Végül egy olcsó albérleti szobát vett ki. A kemény matracon ülve próbálta összerakni, mikor siklott félre minden. A háromszázezer forint, amit sosem látott. A hitelek, amelyek most a nyakán lógtak. A lakás, amelyet a saját kapzsisága miatt veszített el.
Megrezdült a mobilja. Üzenet érkezett az anyjától:
„Márk, miféle ostobaságokat hallok Esztertől? Milyen gyógyszerpénzről beszél? Hiszen mondtam, hogy a gyógyüdülés teljesen rendezve van. Mi folyik ott nálatok?”
Nem válaszolt. Egyszerűen kikapcsolta a készüléket.
Egy hónappal később a válás hivatalossá vált. Márk nem gördített akadályt az ügy elé. Eszter időközben túladott a lakáson, és egy kisebb, de rendezettebb környéken vett új otthont. A munkahelyén is egyre jobban teljesített; a folyamatos feszültség eltűnésével mintha kicserélték volna.
Márk alkalmi munkákból próbált megélni. A keresete nagy részét a törlesztések vitték el. Ugyanabban a bérelt szobában lakott, olcsó készételeken tengődött.
Egy délután egy bevásárlóközpontban futott össze Gergővel és Annával. Úgy tettek, mintha észre sem vennék.
— Gergő! — szólt utánuk.
A férfi kelletlenül fordult vissza.
— Ja, te vagy az. Mi a helyzet?
— Elvagyok — hazudta Márk.
— Az jó. Nekünk sietnünk kell.
Anna még csak rá sem nézett. Félvállról odavetette:
— Szép kis cirkusz lett abból az ostoba viccből. Eszter jól döntött.
Eltűntek a tömegben. Márk egyedül maradt az emberek között, saját elvakultságának következményeivel szembesülve. Az az elképzelés, amit a „valódi férfiról” dédelgetett, most darabokra hullott körülötte.
A város másik részén Eszter épp kávét főzött új otthonában. Az asztalon ott feküdtek az előléptetéséről szóló iratok — immár egy teljes részleget irányított. A fizetése kétszázezer forintra emelkedett.
Megcsörrent a telefon. Ismeretlen szám.
— Halló?
— Eszter? Márk vagyok. Találkozhatnánk? Szeretnék beszélni veled.
— Nincs miről — felelte nyugodtan.
— Rájöttem, mennyit hibáztam! Megváltoztam!
— Örülök, ha így van. Kezdj valamit a felismeréseiddel. Én inkább nélküled folytatom.
Befejezte a hívást, majd letiltotta a számot. A szívében csend és könnyedség honolt.
A szabadságért fizetni kell. De számára minden fillért megért.