Az álomutazás azonban váratlanul rémálommá változott. A déli partvidéken napokon át szakadt az eső, a folyók kiléptek medrükből, és a teljes üdülőváros víz alá került. A turisták többsége nem akarta kockáztatni a biztonságát, így sorra váltották vissza a jegyeiket. Anna és Bence is úgy döntöttek, nem maradnak tovább – alig két nappal az érkezésük után már a hazafelé tartó járaton ültek.
– Pont most kellett ennek történnie… – sóhajtott Anna keserűen a repülőn.
– Ne keseredj el – próbálta nyugtatni Bence. – Ősszel újra lefoglaljuk. Szeptemberben már biztosan nem jön közbe semmi.
Kora reggel érkeztek meg a városukba. Taxiba ültek, és némán bámulták az elsuhanó utcákat. Kimerültek voltak; az elmúlt két nap idegtépő rohanásból és bizonytalanságból állt. Alig várták, hogy végre ledőlhessenek a saját ágyukba.
Amikor kinyitották a kertkaput, Anna azonnal megtorpant.
– Te nem tetted be a grillezőt a garázsba indulás előtt? – kérdezte gyanakodva.
– Dehogynem. A ponyvát is elpakoltam – felelte Bence értetlenül.
– Akkor ez micsoda? – mutatott a kifeszített szárítókötélre. – És ez a köntös meg a fürdőruha kié?
Egyre növekvő rossz érzéssel léptek a bejárathoz. Az ajtó előtt több pár idegen cipő hevert. Bence halkan elfordította a kulcsot, majd beléptek. Útközben felkapott egy vastagabb botot a sarokból – ha netán betörők lennének odabent.
Banditákat azonban nem találtak. A nappaliban a kanapén békésen hortyogtak Gáborék. Bence már épp rájuk szólt volna, amikor egy másik helyiségből is horkolás hallatszott. Arra vették az irányt. A vendégszobában Tamásék aludtak mélyen.
– Vajon a mi hálónkban ki táborozik? – sziszegte Anna dühösen, és most már esze ágában sem volt nesztelenkedni. Feltépte az ajtót, és ledermedt. A hatalmas franciaágyon Bence szülei feküdtek, békésen, mintha a saját otthonukban lennének.
– Anya?! Mit kerestek itt? – csattant fel Bence, akinek az arca egyszerre sápadt el.
– Katalin, mégis hogyan jutottatok be? – kérdezte Anna hitetlenkedve.
Az éles hangra az anyós felriadt. Gyűrött hálóingben, kócos hajjal ült fel, és néhány másodpercig azt sem tudta, hol van.
– Gyerekek? Hát ti? Nem a tengernél vagytok? Milyen nap van ma? – hebegte zavartan.
– Mit keresünk itt? A saját házunkban? – Anna szeme elkerekedett az indulattól.
A zajra a többiek is összesereglettek a hálószoba ajtajában.
– Hát ti ilyen hamar hazajöttetek? Történt valami? – záporoztak a kérdések szinte egyszerre.
– Álljunk meg egy pillanatra! – emelte fel a hangját Anna. – Mégis miért ti faggattok minket? Inkább én szeretném tudni, mit kerestek a házamban a távollétünkben – ráadásul a saját ágyamban! – vetette oda élesen, és haragos pillantást küldött Katalin felé.