— Veszek neked másikat, hallod? A legdrágábbat a boltban, a legszebbet! — hadarta kétségbeesetten.
Félrehúztam az ajtót annyira, hogy belássak a konyhába. A kövön még mindig ott szóródtak a kedvenc porceláncsészém szilánkjai. Apró, éles darabok voltak, a lámpafény hidegen csillant meg rajtuk.
— Nem a csészéről van szó, Gábor. Ezt te is pontosan tudod.
— És a nyolc évünk? — kérdezte rekedten. — Annyi mindenen mentünk keresztül együtt… Tényleg kidobod mindezt egy ostoba veszekedés miatt, amit anya csinált?
Hosszan néztem rá. Arra a férfira, akivel éveken át osztoztam mindenen. Meglepett, hogy semmi nem mozdult bennem. Nem fájt. Nem perzselt a csalódás. Csak egy tompa, üres csend maradt a mellkasomban.
— Akkor döntöttél, amikor hallgattál az asztalnál — feleltem nyugodtan. — Abban a pillanatban, amikor Erzsébet a saját lakásomban alázott, és te nem szóltál egy szót sem. Választottál. Most vállald a következményeit. Hétfőn beadom a válókeresetet.
Finoman, de határozottan lefejtettem a kezét az ajtófélfáról. A nehéz vasajtó lassan becsukódott. A zár kétszer kattant a csöndben. A lépcsőházból tompa léptek és elhaló beszédfoszlányok hallatszottak. Elmentek végre.
Visszasétáltam a konyhába. Elővettem a seprűt és a lapátot, és komótosan összegyűjtöttem a csillogó darabkákat. Egyenként csúsztattam őket a szemetesbe, mintha ezzel is pontot tennék valamire.
Ezután teleengedtem a mosogatót meleg vízzel, öntöttem bele mosogatószert, és nekiláttam a vendégek után maradt edényhegynek. A tányérok csörömpölése lassan elhalkult, a lakást pedig fokozatosan betöltötte a tisztaság friss, citromos illata. Rég éreztem ilyen nyugalmat. Nem lüktetett a fejem az állandó feszültségtől. Senki nem figyelt, nem javítgatott ki, nem mondta meg, mit hogyan kellene csinálnom.
Tudtam, hogy a válás nem lesz egyszerű. Papírok, ügyvédek, viták a régi autón és a közös megtakarításon. Mindez rám várt. Mégis, abban a pillanatban szinte lebegtem a megkönnyebbüléstől.
Megtöröltem a kezem egy puha törölközőben, majd főztem magamnak egy erős gyógyteát egy egyszerű, átlátszó bögrében. Leültem az ablak mellé, és kinéztem az éjszakai város fényeire. Elmosolyodtam. Az életem most először igazán az enyém volt. Egy tiszta lappal indultam tovább — csendben, rendíthetetlen nyugalomban.