Dóra továbbra is dermedten állt, és próbálta értelmezni, amit az imént hallott. Egy érett férfi és az anyja gondolkodás nélkül zálogosították el a következő éveket egy bank javára egy csillogó autó kedvéért. A mindennapi kiadások terhét pedig egyszerűen áthelyezték rá. Megkérdezése nélkül. Kész helyzet elé állítva.
– Dóri, dobj már össze valami vacsorát – törte meg a csendet Márk, miközben a hasát dörzsölte. – Anyával reggel óta rohangálunk, fél napot ültünk a szalonban a papírok miatt. Ott olyan illatok voltak, hogy az ember rögtön megéhezik. Üljünk le enni.
Dóra lassan bólintott.
– Rendben. Mossatok kezet.
Visszament a konyhába. Elővett két mély, hétköznapi tányért. Aztán kihúzta az alsó fiókot, és előszedett két olcsó instant tésztát, amelyek még a tavalyi nyárról maradtak ott, „lustább napokra”. A száraz, törékeny tömböket beletette a tálakba, majd forró vízzel öntötte fel őket. Ezután levett egy elegáns tálalót, ráhelyezett egy adag frissen sült pisztrángot, megszórta ropogós salátalevelekkel, és töltött magának még egy kevés vörösbort.
Amikor Márk és Ilona beléptek, az idősebb asszony elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, miközben helyet foglalt. A következő pillanatban azonban mindketten az asztalra meredtek.
– Ez most komoly? – kérdezte Ilona fintorogva, és két ujjal arrébb tolta a megduzzadt tésztát.
– A hal hol van? – ráncolta a homlokát Márk. – Dóri, tényleg éhes vagyok. Ne viccelődj.
Dóra leült, levágott egy falatot a gőzölgő, omlós halból, és komótosan megrágta.
– Ez nem tréfa. Ez az új költségvetésünk.
– Tessék? – Márk előrehajolt, megfeszülve.
– Számoljunk egy kicsit – felelte Dóra hűvös nyugalommal. – Eddig ketten kerestünk, abból éltünk. Utazásokat terveztünk, minőségi ételeket vettünk. Mostantól a fizetésed jelentős része a banké. Az én bevételem viszont az enyém marad.
– Család vagyunk! – csattant fel Márk.
– Az voltunk. Addig a pillanatig, amíg a hátam mögött döntöttél. Átnéztem a saját kiadásaimat. Fizetem a lakás fenntartását, a saját ételemet, Benedek állatorvosi költségeit, a ruháimat, és félre is teszek. Olyan tétel, hogy „egy ambiciózus felnőtt férfi eltartása”, nem szerepel a listámon.
Ilona olyan hirtelen pattant fel, hogy a szék hangosan végigcsikordult a padlón.
– Hogy mondhatsz ilyet?! A férjedről beszélsz! Joga van ebben a lakásban élni és rendes ételt enni!
– Ezt a lakást három évvel azelőtt vettem, hogy megismertem a fiát – válaszolta Dóra változatlan hangerővel. – Márk ide csak be van jelentve. És úgy tűnik, nem véglegesen.
A tekintetét a férjére emelte, aki görcsösen markolta a széke szélét.
– Úgy vettél fel autóhitelt, hogy a havi törlesztőrészletek évekre meghatározzák az életünket, és erről engem egyetlen szóval sem tájékoztattál.