— Ott lesznek — felelte higgadtan Nóra. — Sőt, melléteszem annak a szernek a tájékoztatóját is, amit az előbb jóízűen elfogyasztottál a tejföllel együtt.
Gábor arca megfeszült.
— Miről beszélsz már megint?
— Azokra a cseppekre emlékszel, amiket az orvos írt fel neked? — kérdezte Nóra, enyhén oldalra billentett fejjel. — Belekevertem a salátába. Nem spóroltam ki az adagot. Főleg úgy, hogy leöblítetted erős itallal és zsíros tejföllel… nagyjából tíz perc, és megtapasztalod a hatását. Elég intenzíven.
A szobára sűrű csend telepedett. Csak az utcáról beszűrődő autók gumijának surrogása hallatszott.
Márk lassan letette a villát az asztalra.
Gábor arca a korábbi vörösből szürkésfehérbe váltott. Pontosan tudta, mire képes az a gyógyszer — egyszer már volt benne része. A gyomra már most figyelmeztető jelzéseket küldött. A nappali csöndjét egy árulkodó, tompa hang törte meg a hasából.
— Te teljesen megőrültél? — rekedt meg a hangja, miközben az asztal szélébe kapaszkodott. Homlokán apró verejtékcseppek jelentek meg.
— Nagyon is tiszta a fejem — felelte Nóra, és ellépett a faltól. — És szeretném, ha így is maradna. Holnap, az évfordulón, add át édesanyádnak, hogy az étteremben érdemes óvatosan választani a fogások közül. Soha nem lehet tudni.
Gábor hirtelen fel akart pattanni, de éles görcs rántotta össze. Előrehajolt, könyökével leverve egy üres üveget, amely csörömpölve gurult végig a parkettán.
— Márk… — préselte ki magából görnyedten. — Hívj egy kocsit… Megyek a gondolkodószobába. Azonnal!
Ügyetlenül kitámolygott az asztal mellől, zokniban csoszogva végigrohant a folyosón. Ajtó csapódott, majd hallatszott a zár kattanása.
Nóra nyugodt léptekkel bement a hálóba. Összecsukta a bőröndöt, levette a fogasról a száraz kabátját. Mire a csomagokat kitolta az előszobába, a férje barátai már kapkodva húzták a cipőjüket — láthatóan egyikük sem akarta kivárni a történet végét.
Odakint elállt az eső. A levegő friss volt, nedves aszfalt illata szállt fel az utcáról. Nóra mélyet lélegzett; rég nem érezte ilyen könnyűnek a mellkasát. Megigazította a bőrönd fogantyúját, és elindult a sugárút felé. A zsebében megremegett a telefon — az első üzenet érkezett az anyósától a másnapi ünnepséggel kapcsolatban. Nóra egyetlen mozdulattal elnémította a kijelzőt.
Ma este a barátnője várta, forró tea és egy csendes beszélgetés. És valami új kezdet — egy nyugodtabb, élhetőbb élet.