Mária felnézett a kötéséből, és széles mosollyal intett.
— Jaj, Eszterkém, végre itt vagy! — mutatott a vele szembeni székre. — Főztem teát, mindjárt töltök.
Eszter helyet foglalt. Az asztalon egy gondosan összeállított lista feküdt, lila tintával, szabályos betűkkel írva.
— Tessék — tolta elé Mária a papírt. — Mindent részletesen összeírtam. Tíz kiló hús, öt kiló hal, zöldség bőséggel, és persze torta. Benedek kedvence a Napoleon, ezt ugye nem felejtetted el?
Eszter vett egy mély levegőt.
— Mária… nincs tizenötezer forintom erre.
Az anyósa homloka ráncba szaladt.
— Miféle tizenötezer?
— Az élelmiszerre.
— Ugyan már! — legyintett. — Dolgozol, van fizetésed.
— Három hónapja betegállományban vagyok — felelte Eszter, és érezte, hogy megremeg a hangja. — Nem kapok annyit, hogy ezt kifizessem.
— Akkor kérj kölcsön — hangzott a könnyed válasz. — Vagy majd Benedek besegít. Férfi, az a dolga, hogy eltartsa a családját.
Eszterből halkan, fojtottan tört fel a nevetés. Inkább hasonlított köhögésre.
— Benedek a fizetését az autóra költi. Meg arra a tévére, amit múlt hónapban együtt választottak ki.
— Lényegtelen — vágta rá Mária élesen. — Te talpraesett lány vagy, megoldod. Vagy azt akarod, hogy a jubileumom szánalmas legyen?
Eszter hirtelen felemelte a fejét.
— Miért nem rendezi meg maga? Van nyugdíja.
A levegő megfagyott köztük.
— Menyasszonyként ez a kötelességed — mondta Mária lassan, kioktató hangsúllyal. — Azt hitted, csak úgy hozzáadtalak a fiamhoz?
Eszterben valami végleg elszakadt. Felállt.
— Nem vagyok sem a cselédje, sem a pénztárcája.
— Hogy merészeled… — Mária is talpra pattant, a rózsaszín fonal a földre hullott. — Fenyegetsz engem?
— Nem fenyegetek senkit — vette fel a táskáját Eszter. — Egyszerűen nem vállalom.
— Akkor a születésnapomra se gyere! — csattant fel az anyósa. — És Benedeknek is elmondom, mennyire hálátlan vagy.
Eszter már az ajtónál járt.
— Mondja csak nyugodtan — felelte, és kilépett.
Otthon azonnal tárcsázta a férjét.
— Szia — szólt bele Benedek fáradt hangon. — Mi történt?
— Anyád azt várja, hogy a saját pénzemből szervezzem meg a jubileumát. Akkor is, ha belerokkanok.
— És ebben mi olyan különös? — ásított a férfi. — Nem minden nap ünnepel az ember ilyet.
— Nem minden nap? — Eszter felnevetett. — Minden évben kitalál valamit, és mindig én fizetek rá.
— Túlreagálod — mondta Benedek unottan. — Csináld meg, amit kér.
— És ha nem akarom?
— Akkor önző vagy — felelte hűvösen. — Ne lepődj meg, ha anya megsértődik.
Eszter hallgatott. Tudta, mire számíthat: Benedek sosem állt mellé.
— Rendben — mondta végül csendesen. — Akkor én is máshogy döntök.
Letette a telefont, a komódhoz lépett, és elővette az iratokkal teli dobozt. Legfelül a házassági szerződés feküdt, öt évvel ezelőttről. Lapozni kezdett, míg meg nem találta a vagyonmegosztásról szóló részt.
A lakás az ő nevén volt. A szülei ajándéka az esküvőre. Benedek egy fillért sem tett bele.
Eszter elővette a telefonját, és felhívott egy ingatlanost.
Arra ébredt, hogy kulcs csikordul a zárban. Az éjjeliszekrényen álló óra három órát mutatott. Könyökére támaszkodva figyelte, ahogy Benedek próbál nesztelenül belépni. Mintha három üveg sör és egy késő esti látogatás után ez lehetséges volna.
— Hol voltál? — kérdezte, bár pontosan tudta a választ.
A férfi megállt a hálószoba ajtajában. A sötétben csak a körvonalai látszottak.
— Anyánál — morogta. — Felzaklattad.
— Én? — Eszter keserűen felhorkant. — Az én hibám, hogy az ünnepséget az én pénzemből akarja finanszírozni?
— Mindent eltúlozol — húzta le magáról a pólót Benedek. — Csak egy családi összejövetelt szeretne. Te meg rögtön háborút csinálsz.
— Te pedig gondolkodás nélkül mellé állsz — vágott vissza Eszter. — Meg sem kérdezted, hogy vagyok.
— Mi bajod van mostanában? — csattant fel hirtelen a férfi. — Állandóan sértett vagy! Anyának igaza van, teljesen önző lettél!
Eszter felült az ágyban. A szoba forogni kezdett, de ökölbe szorította a kezét.
— Önző? Három hónapja lázasan fekszem, és egyszer sem főztél egy tányér levest. Az anyád azt várja, hogy fél kerületet vendégeljek meg, te pedig őt véded helyettem. Ki az önző, Benedek?
— Csak felfújod az egészet! — legyintett a férfi ingerülten. — Minden családban vannak problémák, nem kell ebből drámát csinálni.
Eszter hosszan nézett rá a sötétben, és ekkor értette meg igazán, hogy ebben a házban mindig egyedül marad a saját igazával.