Azokkal a kártyákkal fizetted ki az elegáns éttermekben „reprezentációs költségként” elszámolt vacsorákat meg azt a bizonyos bordó zakót is. Aztán szépen, közösen, egy számológép fölé hajolva kiszámoljuk, az elmúlt egy évben hány százezer forint ment el az én fizetésemből arra, hogy a minimumrészleteidet törlesszük, csak hogy a követeléskezelők ne találjanak rád.
Péter arca pontosan olyan árnyalatot vett fel, mint a zakója kifakult hajtókája.
– És még valami – folytattam, mielőtt bárki közbevághatott volna. – Erzsébet, ha már minden közös a családban, akkor javaslom, hogy a hétvégén írassuk át rám a nyaralót. Hiszen maga úgyis csak retket ültet ott. Én akár vendégházat is kialakíthatnék belőle. Végül is rokonok vagyunk. A fia feleségeként mondom.
István hirtelen akkorát csuklott, hogy majdnem felborította a poharát, aztán rekedten odasúgta:
– Ezt túlfújtuk…
Erzsébet levegő után kapkodott, mintha elfogyott volna körülötte az oxigén. Katalin diadalmas mosolya lassan leolvadt az arcáról. Péter mereven bámulta az asztalterítőt, homlokán apró verítékcseppek jelentek meg – a tökéletes topmenedzser páncélja repedezni kezdett.
– Hogy beszélsz a férjeddel? – préselte ki végül Erzsébet. – Még itt hagy téged! Semmid sem marad!
– Az én lakásomból menne el? – kérdeztem őszinte csodálkozással. – Az én pénzemből? Erzsébet, ha Péter valóban távozna, egyetlen veszteségem az lenne, hogy eddig akciós sajtot vettem, mert az „alfahímnek” tankolnia kellett. Végre vehetnék rendeset.
Felálltam, összeszedtem a tányérokat, és a mosogatóhoz vittem őket.
– Kihűlt a tea – jegyeztem meg nyugodtan a vállam fölött. – Aki kér még, a kanna a tűzhelyen van. Az örökségről pedig nincs több vita. A lakást kiadom bérbe, a bevétel pedig a saját megtakarítási számlámra kerül.
Az este meglepően gyorsan véget ért. Katalinnak hirtelen sürgős munkája akadt, Erzsébet a vérnyomására hivatkozott, Péter pedig némán nekiállt megszerelni a fürdőszobai csapot, amely fél éve csöpögött.
Az ablaknál állva a kivilágított esti Debrecent néztem, és elmosolyodtam. Okosnak és önállónak lenni Magyarországon nem azt jelenti, hogy az ember jelenetet rendez. Inkább azt, hogy pontosan ismeri a Polgári Törvénykönyv vonatkozó paragrafusait – és időben előveszi a számológépet.