– …a portfóliót – fejezte be Péter ünnepélyesen, mintha legalábbis egy pénzügyi konferencián tartana előadást. – Szívesen magamra vállalom az összeg kezelését. Megforgatjuk, dolgoztatjuk a pénzt, és szépen csordogáló, passzív bevételt építünk fel belőle.
Lassan letettem a csészét a csészealjra. A porcelán koccanása élesen csendült, Katalin összerezzent tőle.
– Péter, a diverzifikálás alatt azt érted, mint tavaly, amikor felvásároltad azt a raklap lejárt szavatosságú ülésre való masszírozó huzatot, mert szerinted „aranybánya” lesz, aztán fél évig könyörögtünk, hogy valaki elvigye őket aprópénzért az interneten? – kérdeztem nyugodt, már-már kedves hangon.
Péter arca megrándult. A poharat addig elegánsan forgató keze megbicsaklott, és egy bíborcsepp landolt a hófehér, „vezetői” szabású zakó hajtókáján. Kapkodva tépte fel a szalvétát, és dörzsölni kezdte a foltot, amely ettől csak nagyobb lett. Úgy festett, mint egy strandlabda, amelyik váratlanul nekiütközött egy szögnek.
– Az piackutatás volt! – csúszott fel a hangja, a korábbi mély tónus nyomtalanul eltűnt.
– Természetesen. Piacelemzés – bólintottam. – Erzsébet, lenyűgöz, milyen magabiztosan rendelkeztek a nagynéni lakásáról. Csupán egy apró részlet felett siklottatok át. A hatályos jogszabályok – konkrétan a Polgári Törvénykönyv idevonatkozó paragrafusa – kimondják, hogy a házasság alatt ajándékozás vagy öröklés útján szerzett vagyon különvagyonnak minősül. Nem része a közös szerzeménynek, és válás esetén sem oszlik meg.
A levegő megdermedt az asztal körül. István elégedetten hümmögött egyet – mindig megnyugodott, ha valamit paragrafus támasztott alá, főleg ha így nem kellett állást foglalnia.
– Anna! Miféle válásról beszélsz? – csapta össze a kezét Erzsébet, arcán vörös foltok gyúltak. – Hogy jönnek ide törvények meg paragrafusok? Egy család vagyunk! Nálunk minden közös! Péter a fizetését hazahozza, eltart téged, amíg te ott az irodádban a papírjaidat rendezgeted!
Főkönyvelőként dolgozom. A havi bérem nagyjából háromszorosa Péterének, de Erzsébet saját mitológiájában én voltam a szerencsétlen, akit az ő nemes famíliájuk emelt fel. Soha nem cáfoltam meg. Kifejezetten szórakoztatott, amikor Péter az én év végi prémiumomból vásárolt magának méregdrága karórát, majd otthon „sikeres üzletekről” mesélt az édesanyjának.
– Pontosan! – szólalt meg hirtelen Katalin, és előrehajolt a tányérja fölött, mintha most készülne igazán beszállni a vitába.