Innentől kezdve már együtt jártunk. Minden szinte rohant előre, mintha versenyt futna az idővel. Akkor még nem tűnt fel, de ma már látom: ijesztően gyors volt az egész.
Három hét után szerelmet vallott. Hat héttel később bemutatott az édesanyjának. Négy hónap elteltével pedig már a jegygyűrűt húzta az ujjamra.
A gyász teljesen elhomályosította a józan eszemet. Nem tettem fel kérdéseket. Nem kételkedtem. Csak arra vágytam, hogy tartozzam valakihez, hogy fontos legyek, hogy szeressenek. Hinni akartam abban, hogy valaki valóban engem választ.
Ő pedig pontosan tisztában volt ezzel.
Látta rajtam a törékenységet. Tudta, mennyire egyedül maradtam. Azt is tudta, hogy a harmincadik születésnapom alig négy hónappal a találkozásunk után következik.
Semmi sem volt véletlen.
Gyertyafényes vacsorák, gondosan megválogatott bókok, közös jövőről szóló ábrándok – minden aprólékosan felépített díszlet volt. Utólag már világos: egy előre kitervelt játszma szereplője voltam. És én készségesen elhittem minden szót.
A hotelszobában ültem, miközben ő néhány lépésnyire tőlem békésen aludt. Abban a pillanatban bennem valami végérvényesen darabokra hullott. De ez az érzés már nem a gyász volt.
Valami sokkal sötétebb.
Ekkor futott be a harmadik üzenet. Hosszabb volt, mint az előző kettő.
Apád kételkedni kezdett a férjedben. Utánanézett a dolgainak. Rájött, hogy már van felesége.
Az a nő, akit ma éjjel láttál.
De Gábor azt ígérte apádnak, hogy el fog válni. Azt állította, téged szeret. Apád hinni akart neki. Látni akarta, hogy végre boldog vagy. Ezért változtatott a végrendeletén – hogy biztonságban tudjon, hogy ne maradj kiszolgáltatva.
A szám elé kaptam a kezem. Újra sírni kezdtem, de most nem a fájdalomtól, hanem a haragtól reszkettem.
Az üzenet folytatódott.
Két héttel a halála előtt apád rájött, hogy hazudtak neki. Gábor nem válni akart, hanem kifosztani mindenkit. Újra módosítani akarta a végrendeletet, hogy megóvjon téged. De már nem maradt rá ideje.
Az utolsó sorok dermesztőek voltak:
A szívinfarktus nem volt természetes. Bizonyíték van rá. Együtt dolgoztam apáddal, tudom, mi történt. Nálam vannak az iratok. Ha tudni akarod az igazságot, holnap hívd fel ezt a számot.
Szinte zúgott a fejem.
Azt állítja, hogy az apámat meggyilkolták? Hogy Gábor köze volt hozzá?
Az ágy felé néztem. Ott feküdt, nyugodtan lélegzett, mintha semmi súlya nem lenne a világon.
Én pedig gyűrött, könnyektől ázott ruhában ültem a széken, és lassan felfogtam a valóságot:
Egy olyan férfihez mentem feleségül, aki képes volt megölni az apámat a pénzért.