Egy olyan ember mellett kötöttem ki, aki képes volt végezni az apámmal csak azért, hogy hozzáférjen a vagyonomhoz.
És még csak a férjemnek sem nevezhettem jog szerint — hiszen papíron továbbra is más asszony oldalán állt.
Azon az éjszakán egy percre sem hunytam le a szemem.
Virrasztottam hajnalig. Az agyam zakatolt, újra és újra végiggondoltam mindent. Próbáltam rendszerezni a részleteket, előre látni a következő lépéseket.
Pontban hét órakor tárcsáztam a kapott számot. Egy idős férfi szólt bele; bemutatkozott, mint apám személyes jogi képviselője. Nyugodt, kimért hangon sorolta a tényeket.
Elmondta, hogy apám magánnyomozót bízott meg. Konkrét bizonyítékok kerültek elő arról, hogy Gábor házas: levelezések, telefonos üzenetek, bankszámlamozgások.
De volt ennél súlyosabb is.
Olyan dokumentumok, amelyek igazolták, hogy Gábor pénzt utalt valakinek egy speciális készítményért — egy anyagért, amely szívrohamot idéz elő, és szinte kimutathatatlan.
– Az édesapja pontos utasításokat hagyott – közölte az ügyvéd. – Ha vele bármi történne, még mielőtt módosíthatná a végrendeletét, csak akkor kereshetem meg önt, miután férjhez ment. Tudta, hogy Gábor sürgetni fogja a házasságot az örökség miatt. Felkészült rá. Csapdát állított neki.
Jeges borzongás futott végig rajtam.
Apám még a halála után is vigyázott rám.
A jogász azt is feltárta, hogy a végrendelet tartalmaz egy rejtett kitételt.
Amennyiben a házasság csalásnak bizonyul, vagy bebizonyosodik, hogy a férjem bűncselekményt követett el a családom sérelmére, az öröklési rendelkezés azonnal semmissé válik. A teljes vagyon visszakerül hozzám.
– A bizonyítékokat már eljuttattuk a hatóságoknak – tette hozzá. – Most az ön vallomása hiányzik.
Amikor bontottam a vonalat, mély levegőt vettem. Éreztem, hogy nincs visszaút.
Ekkor Gábor megmozdult az ágyban.
Félálomban rám nézett, ajkán azzal az önelégült mosollyal, amellyel egykor levett a lábamról.
Most azonban semmi mást nem láttam benne, csak ürességet és sötétséget.
– Jól telt az éjszaka? – kérdezte gúnyos éllel.
Szó nélkül felálltam. Kibújtam a menyasszonyi ruhából, és elővettem a bőröndből egy farmert meg egy egyszerű pólót.
– Mit művelsz? – értetlenkedett.
– Elmegyek – válaszoltam halkan, anélkül hogy ránéztem volna.
– Ezt nem teheted. Összeházasodtunk.
Lassan felé fordultam, és egyenesen a szemébe néztem.
– Nem. Nem házasodtunk össze. Te még mindig nős vagy. Ez az egész semmis. És ezzel te is tisztában vagy.
Az arca eltorzult a dühtől.
– Honnan…?
– Mindenről tudok – feleltem jéghidegen. – Tudom, hogy te intézted el az apámat. Tudom, hogy hónapok óta előkészítetted az egészet. És azt is tudom, hogy kizárólag a pénzem miatt vettél el.
Felugrott,