Tekintete ide-oda cikázott: a földön ülő, sajgó vállát dörzsölgető Mónikáról a feleségére. Eszter egyenesen állt, karjai lazán a teste mellett pihentek, mintha mi sem történt volna. A légzése nyugodt maradt, egyetlen kapkodó mozdulat sem árulta el izgalmát.
— Eszter… te… ezt hogy tehetted? — suttogta Gábor rekedten, miközben ellökte magát az ajtófélfától. Hangjában több volt a zavar és a félelem, mint a számonkérés.
A nő komótosan a füle mögé simította a kibomlott tincset, majd eligazította a pólóját. Arcán nem látszott indulat. A szemében hűvös bizonyosság csillant, és valami halvány, leplezetlen megvetés.
— Édesanyád egyszerűen megbotlott — felelte nyugodtan, szinte gyengéd hangsúllyal. — Túlságosan felspannolta magát, elvesztette az egyensúlyát. Előfordul az ilyesmi. Mindjárt megnyugszik. Főzhetnél neki egy csésze citromfüves teát.
Az asztalhoz lépett, felvette az üres bögréjét, és ismét Gáborra nézett.
— A jutalmamról pedig döntöttem. Befizetek egy éves, korlátlan bérletre egy önvédelmi edzőterembe. Úgy tűnik, ebben a családban váratlan helyzetek adódhatnak. Nem árt, ha az ember időben félre tud állni.
Gábor arca hirtelen elvörösödött. Talán szégyellte az iménti bénultságát, talán elveszett tekintélyét próbálta visszaszerezni. Egy lépéssel Eszter elé került, és durván megragadta a csuklóját.
— Hogy beszélhetsz így anyámmal… — kezdte ingerülten.
A mondat azonban félbeszakadt. A mozdulat gyorsabb volt, mint a gondolat. Eszter nem ütött. Csak finoman kifordította a kezét a szorításból, átfogta Gábor csuklóját, hátralépett, és határozott, pontos nyomást gyakorolt az ízületére.
Gábor fájdalmasan felkiáltott. A hirtelen belenyilalló kín kizökkentette, elvesztette az egyensúlyát, térdre esett, majd oldalra dőlt, egyenesen a linóleumra — pontosan Mónika mellé.
Eszter elengedte. Föléjük magasodva nézett a két lihegő, zavart emberre, akik hosszú évekig próbálták őt semmibe venni.
— Ja, és még valami, Gábor — szólalt meg csendesen a konyha fémes némaságában. — Elválok tőled.
Átlépett a férje kinyújtott lábán, lekapcsolta a villanyt, majd nyugodt léptekkel a hálószoba felé indult, hogy összekészítse a holnapi edzéshez szükséges holmiját.