A következő hétvége egészen más hangulatban érkezett el. Péntek este Gábor a megszokott rutin szerint kezdte összekészíteni a táskákat, mintha mi sem történt volna.
– Kati, nem láttad a metszőollót? A ribizlibokrokat meg kéne igazítani – szólt ki abból a szobából, amely nappaliként és hálóként is szolgált.
Katalin a fotelben ült, ölében egy magazinnal. Fel sem nézett azonnal.
– Fogalmam sincs. Nem megyek a telekre.
– Hogyhogy nem jössz? Anyám egyedül nem bír el mindennel. A múltkori esők után ellepte a kertet a gaz, locsolni is kell, ebben a hőségben kiszárad minden.
– Te mondtad ki a szabályt, Gábor – felelte higgadtan. – Nincs több segítség. Én most a pihenést választom. Ha az én anyám kertje elvadulhat, akkor a tiedé is. Az igazság néha kellemetlen, de attól még igazság.
Gábor egyedül indult el. Vasárnap este dühösen tért haza. Gyorsan kiderült, hogy Katalin rendszerezettsége nélkül semmi sem haladt rendesen. Erzsébet egész nap utasításokat osztogatott, ő pedig a szokatlan fizikai munkától vízhólyagokat növesztett a tenyerén.
A július perzselőnek bizonyult. A balkonon elszáradtak azok a palánták, amelyeket Katalin végül nem vitt ki. A városi lakás feltűnően rendezett lett – és valahogy üres. Nem tornyosultak zöldségek a konyhakövön, nem lengte be a levegőt a befőzés gőze és az ecetes pác csípős illata.
– Hívott anya – morogta Gábor két héttel később. – Sírt. Azt mondja, feketednek a paradicsomok, valami betegség támadta meg őket. Permetezni kellett volna, de nem tudja, mivel. Kati, ne makacskodj már. Menjünk ki holnap, segíts neki.
– Nem makacskodom – válaszolta a nő nyugodtan. – Csak követem a döntésedet. Annyira aggódtál a kiadások miatt, nem? Nézd a jó oldalát: mennyit spóroltunk az üzemanyagon. A paradicsom meg… legfeljebb télen veszünk a boltban. Olyat, aminek sem íze, sem illata.
Augusztus végére Erzsébet telke lehangoló képet mutatott. A derékig érő csalán és a libatop büszkén magasodott a ribizlibokrok fölé, amelyek termése idén szedetlenül hullott a gaz közé. A kert, amely valaha gondos kezek munkáját dicsérte, lassan az enyészet képét kezdte mutatni.