– Eszedbe ne jusson ételt hordani anyádnak! – csattant fel Gábor, és ingerülten arrébb lökte a félig érintetlen káposztaleveses tányért. – Minden befőtt számít, az üzemanyag ára az egekben, te meg úgy szórod a készletet, mintha feneketlen verembe dobnád. Az anyád nem rokkant, el tud menni a boltba a saját lábán is.
Katalin kezében megdermedt a merőkanál. Az egyszobás lakás szűk konyhájában, ahol a fal mentén és a szekrények tetején üres üvegek sorakoztak a majdani befőzésekhez, különösen élesen visszhangzott a férfi hangja. Lenézett a kezeire: a bőre cserepesre száradt, a körmei alatt makacsul ott sötétlett a föld, amit semmilyen szappan nem tudott teljesen kiszedni.
– Gábor, anyának magas a vérnyomása, nem fogja egyedül kiszedni a krumplit – felelte halkan. – Mindössze két kilót vittem neki, meg egy csomag túrót. A saját fizetésemből vettem, ha már itt tartunk.
– A te fizetésed is a közös kasszába megy! – vágott vissza a férfi. – Minden hétvégén kijárunk az én anyámhoz a telekre. Nem kedvtelésből görnyedsz ott az ágyások fölött, hanem azért, hogy télire roskadásig legyen a kamra. Erre te elpazarlod, amit megtermelünk. Legyen világos: ha az anyádnak akarsz hordani bármit, hát tedd. De akkor Erzsébet telkére többé be nem teszed a lábad. Ültetni, gyomlálni, palántát venni – mindent oldj meg egyedül.
Katalin lassan visszatette a merőkanalat a tűzhely mellé. Eszébe jutott, hogyan utasította tavaly Erzsébet, hogy időben töltse meg vízzel a hordókat, hadd melegedjenek fel a napon, mert a jeges kútvíz „megégeti” az uborka gyenge gyökereit. Felrémlett előtte, ahogy napokon át hajolt a föld fölé, és szívósan tépte ki a tarackot meg a csalánt, mígnem a dereka egyetlen lüktető fájdalommá vált.
– Rendben – mondta végül nyugodt, szinte túlzottan higgadt hangon. – Értettem. Akkor egyik anyának sem segítünk ezentúl. Se a tiednek, se az enyémnek. Ha már ennyire takarékoskodunk, spóroljunk következetesen mindenen.
Gábor elégedetten bólintott, abban a hitben, hogy ő került ki győztesen a vitából. Nem vette észre, hogy felesége tekintetéből lassan kihuny az a megszokott melegség, amely addig minden nehézségen átsegítette őket, és amelynek hiánya hamarosan érezhetővé válik a mindennapjaikban is.