– És szerinted? – kérdezett vissza Réka.
– Komolyan azt gondolod, hogy a nővére miatt történt balhé után az anyósom majd boldogan ugrik segíteni? – fakadt ki Eszter. – Ő úgy kezeli Nikolettet, mintha egy test lennének, egy lélek. Már egyszer hajszálon múlt, hogy végleg össze ne vesszünk. Fogalmam sincs, hogyan másszak ki ebből az egészből.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja. Balázs hívta.
– Hová tűntél? Miért hagytad itt a rokonságot magukra? – kérdezte szemrehányó hangon.
– Magukra? Sétálni indultak a városba. Nem bébiszitternek szerződtem – felelte ingerülten Eszter.
– Illene velük menned. Vendégek.
– Az is épp elég, hogy befogadtuk őket. Nem vagyok köteles szórakoztatni senkit.
Balázs finoman, de határozottan emlékeztette, hogyan reagálna minderre az édesanyja. Eszter összeszorította a fogát, és inkább lenyelte a válaszát.
Este, vacsora közben megpróbált udvarias maradni.
– Meddig terveztek nálunk maradni? – fordult Nikoletthez.
– Úgy két hétig. Szabadságon vagyok – felelte könnyedén, majd belekóstolt az ételbe, és fintorgott. – Te mindig ilyen ízetlenül főzöl? Ezt alig lehet megenni. Holnap majd megmutatom, hogyan kell rendesen csinálni.
– Köszönöm, de nincs szükségem leckére. Tudok főzni – válaszolta Eszter hűvösen.
Segítségért Balázs felé pillantott, remélve, hogy rendre utasítja a húgát. A férfi azonban mélyen a tányérjába meredt, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést.
– Ne sértődj meg, csak mi a tartalmasabb ételekhez szoktunk – tette hozzá Nikolett.
– Hogy aztán az egekbe szökjön a koleszterin? – szúrta oda Eszter, mire Balázs azonnal rosszallóan ránézett.
– Ugyan már, ezek csak túlzások – legyintett Nikolett. – Az orvosok mindig kitalálnak valamit, hogy riogassanak.
Eszter épp visszavágott volna, amikor hatalmas csattanás rázta meg a lakást. A zaj a dolgozószobából jött. Amikor berohantak, kiderült: Levente, Nikolett fia, leverte és ripityára törte Eszter munkaeszközét, a laptopját.
– Balázs, nézd meg… a gépem! – sápadt el Eszter. – Levente, ezt hogy tehetted?
Nikolett azonnal a fia elé állt.
– Ne emeld fel a hangodat a gyerekemmel szemben! – csattant fel, és már látszott rajta, hogy esze ágában sincs felelősséget vállalni a történtekért.