«A laptop teljesen tönkrement, javítani sem lehet. Újat kell venni, és azt neked kell kifizetned» — mondta Eszter keményen, majd ajtót mutatott

Tűrhetetlen pimaszság végleg kinyitotta a szemem.
Történetek

– …nem készültem semmivel. Most keltem fel nemrég – tette hozzá Eszter feszülten.

– Ugyan, ez igazán nem gond! Majd én megoldom. Mondd csak, mit hol találnék – vágta rá Nikolett, és máris úgy kezdett sürgölődni, mintha a saját lakásában lenne.

Engedélyt sem kérve tárta ki a hűtőt, dobozokat húzogatott elő, fedőket emelgetett. Eszter döbbenten figyelte a jelenetet; nem tudta eldönteni, a meghökkenés vagy a felháborodás erősebb benne a sógornő arcátlan természetessége láttán.

Végül nem bírta tovább, elővette a telefonját, és tárcsázta Balázst.

– Tudtad, hogy a testvéred meg a fia ma érkeznek? Miért nem szóltál előre? – kérdezte visszafojtott indulattal.

– Teljesen kiment a fejemből, ne haragudj – érkezett a bűnbánó válasz.

– Hajnalban betoppantak, és már a hűtőt is átkutatták. Mit kezdjek velük? Mikor érsz haza egyáltalán?

– Fogalmam sincs. A kollégám szabadságon van, helyette is dolgozom.

– És addig szórakoztassam őket? Szolgáljam ki, mint valami házvezetőnő?

– Ne dramatizálj. Beszélgess velük, kínáld meg őket valamivel. Este ott leszek.

Eszternek esze ágában sem volt csevegni Nikolettel. Úgy érezte, semmi közös nincs bennük. Ő diplomás, könyveken nevelkedett nő, a sógornő pedig egy kisvárosi fodrász – miről is diskurálhatnának?

– Na, egyél csak, ilyet otthon úgysem kapsz! – hallotta Nikolett hangját a konyhából.

Eszter gyomra összeszorult, amikor meglátta a felbontott vörös kaviárt. Kifejezetten az ünnepekre vette, hogy majd elegáns falatkákat készítsen belőle. Most pedig a sógornő már kanalazta is, arra hivatkozva, hogy Levente megkívánta.

A saját otthonában idegennek érezte magát. A rokonok tolakodása határtalan volt. Legszívesebben ajtót mutatott volna nekik, de tudta, abból komoly családi viszály kerekedne.

– Miért tűröd ezt? Én már rég kitessékeltem volna őket – tanácsolta korábban Réka.

– Nem ilyen egyszerű – sóhajtott Eszter. – Hamarosan hazajön a lányunk a táborból, mi pedig Balázzsal elutaznánk pár napra a tengerhez. Nem tudjuk kire bízni a gyereket, így kénytelenek leszünk az anyósomhoz fordulni segítségért…

A cikk folytatása

Életidő