— …és azt a szobát kapták meg, amit eredetileg neked és a fiúknak szántunk. Nektek már csak a kert végében álló vendégház maradt. Ne haragudj, anya úgy gondolta, az unokahúgának nagyobb kényelem jár.
— Az unokahúgának? És az unokáinak nem? Hiszen Levente és Márk fiatalabbak Nóránál! — csattant fel Eszter. — És te? Te velünk jössz a melléképületbe?
— Nem… én a főépületben alszom.
— Tessék?
— Anya így döntött.
Eszter keserűen elmosolyodott.
— Ha anyád így határozott, akkor nyilván nincs miről beszélni.
Alig álltak meg a ház előtt, Eszter máris taxit rendelt. Kinga messziről odabiccentett neki, de a két kisfiúhoz még csak oda sem lépett. Benedeket viszont szorosan magához ölelte, majd kézen fogva a ház felé húzta. Menyének csupán egy intést szánt a vendégház irányába. Szerencsére a taxi hamar megérkezett, így Eszter a gyerekekkel együtt hazament. Benedek csak másnap délelőtt vette észre, hogy nincsenek ott, és kétségbeesetten kezdte hívogatni a feleségét.
Eszter nem fogadta a hívásait, az üzeneteket sem nyitotta meg. Végül egy ismeretlen szám villant fel a kijelzőn.
— Jó napot, Eszter, Lilla vagyok — szólt bele egy idegen női hang. — Még nem nagyon beszéltünk egymással…
— Üdvözlöm. Nem is éreztem különösebb késztetést rá — felelte hűvösen Eszter. — Mit szeretne?
— Nem volt szép dolog ilyen hirtelen elmenni. Kinga teljesen maga alatt van.
— Annyira maga alatt, hogy még egy rendes szobát sem talált nekünk?
— De hát ott volt a vendégház…
— Járt már benne? Papírvékony falak, jéghideg padló. A fiaim egészsége fontosabb, mint az anyósi hiúság.
— És Benedek? Ő egész éjjel idegeskedett!
Eszter felnevetett, de hangjában nem volt vidámság.
— Tényleg? Érdekes, mert a hiányunkat ma 11:45-kor fedezte fel. Úgy tűnik, tegnap délután, éjjel és reggel nem tűnt fel neki, hogy nem vagyunk ott.
— Maga igazságtalan. Tönkretette Kinga ünnepét. Ő csak azt szerette volna, ha együtt a család.
— Úgy látszik, én és a fiaim már nem számítunk annak. Lilla, értem, miért lépett ki Benedek életéből. De azt nem értem, miért próbál még mindig megfelelni az anyjának, és miért az én lelkiismeretemre apellál. Benedek döntött. Én is. Azt tanácsolom, foglalkozzon a saját életével. Viszontlátásra.
Letette a telefont.
Két órával később Benedek dörömbölt az ajtaján, hogy engedje be. Nem sokkal utána Kinga is megérkezett, és együtt követelték, hogy beszéljen velük. A hangoskodásra a szomszédok rendőrt hívtak. Kinga még azt is követelte, hogy tegyék ki Esztert a lakásból, mire Benedek kénytelen volt elismerni: semmi köze az ingatlanhoz.
A válás hosszú és kimerítő procedúra lett. Kinga mindenbe beleavatkozott: bejelentéseket tett a gyámhatóságnál, telefonálgatott Eszter munkahelyére, sőt kétszer megpróbálta elhozni Leventét és Márkot az óvodából az anyjuk tudta nélkül. Eszter azonban higgadt maradt, nem hagyta, hogy provokálják. Néhány év elteltével az egész történet úgy halványult el benne, mint egy rossz álom.
— Te ostoba lány, egy szót sem fogadsz meg! — hasított bele a levegőbe egy ismerős, éles hang az egyik parkbeli sétányról.
Eszter önkéntelenül megdermedt, amikor felismerte Kingát.
— Bezzeg Lilla, Benedek első felesége, milyen talpraesett volt! A mai napig felhív: „Kinga mama, mit tanácsol?” És Eszter, a második! Aranyat ért, mindig kikérte a véleményemet. Még azt is megkérdezte, kell-e sapka alá kendő a gyereknek! Az unokáim sosem voltak betegek! De te… — folytatta szemrehányóan.
— Mi van velem? — kérdezte halkan egy fiatal nő.
— Legalább egyszer kérhetnél tanácsot!
— Köszönöm, van saját eszem — felelte a lány.
— Ó, Réka, te aztán semmit sem értesz! Még azt is rosszul csinálod, hogy kendőben hordod a babát! Majd elmondom Benedeknek, milyen felelőtlen vagy!
— Csak tessék! — szólt közbe Eszter, odalépve hozzájuk. Aztán a fiatal nőhöz fordult. — Gondolom, maga Benedek harmadik felesége?
— Igen… — bólintott zavartan Réka.
— Biztos azt hallja, hogy ha maga nincs, mi még mindig együtt lennénk — mondta Eszter, és cinkosan rákacsintott.
Réka némán helyeselt.
— Ne higgyen neki. Lehet, hogy valóban együtt maradtunk volna, de nem maga miatt ment tönkre a házasságunk. Hanem miatta — intett Kinga felé. — Egy anya, aki mindenbe beleszól.
— Hogy merészelsz így beszélni! — háborgott Kinga.
— Úgy, hogy igazam van. Réka, meneküljön, amíg lehet. Ennek a családnak soha senki nem lesz elég jó.
Hogy Réka végül elvált-e, vagy Benedek újra megnősült, Esztert már nem érdekelte. Az ő életében nincs több árulás, sem anyuci szoknyáján csüngő férfi. Van két csodálatos fia, akikből tisztességes, önálló férfi válik majd. És ő pontosan tudja: egyszer olyan anyós lesz, amilyet ő maga is megérdemelt volna.