— Átlagosnak nevezi? — kérdezett vissza halkan, de metsző éllel a hangjában. — Tartott ott valaha tényleges ellenőrzést? Látta a munkaszerződéseket? Beszélt külön a dolgozókkal?
Szaveljev lassan talpra állt. Nem emelte fel a hangját, mégis úgy tűnt, betölti az egész helyiséget.
— Az ügy iratait visszaküldöm kiegészítő vizsgálatra. Új körülmények merültek fel. És ha egy órán belül nem indul ki operatív csoport a megadott címre, személyesen hívom fel a megyei főügyészt.
Gergő nyelt egyet. Az előbb még magabiztos körzeti most ideges mozdulattal kapta fel a dossziét, és szinte menekülve hagyta el az irodát.
Lilla mozdulatlanul ült a széken. A könnyei hangtalanul gördültek végig az arcán, világos csíkokat húzva a poros bőrön.
András kihúzta az asztalfiókot, és elővett egy régi, kissé gyűrött névjegykártyát. Nóra közvetlen telefonszáma állt rajta.
— Figyelj rám, Lilla — mondta csendesebben. — A lányom Szegeden dolgozik. Az irodájuk most épp emirátusi befektetőkkel és kínai kivitelezőkkel tárgyal. Olyan emberre van szükségük, aki nem csupán fordít, hanem érti is a nyelv finomságait.
Átnyújtotta a kártyát.
— Felhívom őt. Azt mondom, találtam neki egy kincset. De kérek tőled valamit.
— Mit? — suttogta Lilla.
— Amikor aláírod az első komoly szerződésedet, először az édesanyád gyógyszereit vedd meg abból a pénzből. Amire tényleg szüksége van. És… — elakadt egy pillanatra — szerezz magadnak rendes téli cipőt is. Errefelé kemények a telek.
Öt hónap telt el.
Kazincbarcikán a tavasz sárosan és zajosan érkezett. András már a nyugdíjazását készítette elő, iratokat rendezett, selejtezett. Kopogtak.
Az ajtóban egy fiatal nő állt. Világos bézs ballonkabátot viselt, vállán elegáns bőrtáska. Magabiztosság sugárzott belőle, de a tekintete ugyanaz maradt.
— András — mosolygott Lilla. — Csak átutazóban vagyok. Holnap Sanghajba repülök egy konferenciára. Szerettem volna személyesen beugrani.
Az asztalra tett egy kis kosarat különleges gyümölcsökkel, mellé egy borítékot.
— Ezek a rehabilitációs központban készültek — magyarázta. — Anyát a legjobb szegedi klinikán kezelték. Végigcsinálta a terápiát, már önállóan jár, az állandó gyengeség is elmúlt.
Közelebb lépett, és finoman megérintette a férfi vállát.
— Köszönöm, hogy akkor nem írta alá azt a papírt.
Miután elment, András sokáig ült némán. Aztán felvette a telefonját, és fél év után először ő maga tárcsázta Nóra számát.
— Nóra? Szia, kislányom, apa vagyok. Minden rendben… Mesélj, mi újság veled?
Odakint a tavaszi eső apró cseppekben kopogott az ablakpárkányon, és Szaveljev úgy érezte, végre a lelkiismerete szerint cselekedett.