Anna a félúton megtorpant a lift felé menet, és látványosan hegyezni kezdte a fülét.
— Már most meg merem tenni — feleltem higgadt mosollyal. — Márk, drágám, légy szíves, segíts a hölgyeknek a csomagokkal.
Márk egyetlen könnyed mozdulattal kitolta a bőröndöt a lépcsőház közepére, egyenesen a kíváncsiskodó szomszéd elé.
— Anya, a tartozást március végéig rendezzétek. Ha nem történik meg, hivatalos útra tereljük az ügyet. Minden üzenet és az összes banki bizonylat a rendelkezésemre áll — mondta száraz, ellentmondást nem tűrő hangon, és mellém állt. — Kellemes utat. És sok sikert az álláskereséshez.
Csak, mintha pontosan érzékelte volna, hogy az előadás véget ért, méltóságteljesen felállt. Fogai közé csippentette azt a gyűrött kesztyűt, amelyen eddig trónolt, majd látványos fintorral átdobta a küszöbön. A kesztyű Erika dermedten álló lánya csizmája előtt landolt.
Erika még nekifutott volna egy újabb sértett monológnak, de Anna éles, mindent rögzítő tekintete alatt gyorsan elillant a lendülete. A szomszéd már fejben szerkesztette az esti lépcsőházi híradót, ez egészen biztos volt.
A kesztyűt ideges mozdulattal felkapta, megragadta a lánya karját, és a bőrönd kerekeinek csattogásával sietve a lift felé húzta. A jelenet nyilvánosan lezárult, visszafordíthatatlanul. Anna elégedett biccentéssel nyugtázta a fejleményeket, majd eltűnt a lakásában — valószínűleg már a telefonját kereste. A „szegény, meghurcolt rokonok” gondosan építgetett mítosza nemcsak nálunk omlott össze, hanem az egész ház előtt.
Márk bezárta az ajtót, kétszer ráfordította a kulcsot. A lakásban azonnal csend lett. Meleg, nyugodt, biztonságos csend. Cs nedves orrával a tenyerembe bökött, jutalmat követelve a példás szolgálatért.
Rápillantottam a telefonom kijelzőjére, és megérintettem a „Stop” gombot.
— Tizennégy perc tizenöt másodperc — jegyeztem meg tárgyilagosan. — Majdnem tartották a beígért időkeretet.
Kedves nők, jegyezzetek meg valamit, ami rengeteg fölösleges szenvedéstől kímél meg: soha ne akarjatok „kedvesek és alkalmazkodók” lenni azokhoz, akik a jóindulatot gyengeségnek tekintik, és meghívásnak arra, hogy a nyakatokra üljenek. Kapcsolat csak kölcsönös tiszteletből épülhet. Ha valaki bennetek csupán pénzforrást vagy ingyenes, metróközeli szállást lát, bátran mutassatok az ajtóra. Az otthonotok a saját erődítményetek. És egy erődöt nem hisztériával, hanem tiszta fejjel, bizonyítékokkal és sziklaszilárd „nem”-mel kell védeni.
Higgyétek el, az első határozott határhúzás után nem dől össze a világ. Viszont a levegő hirtelen sokkal könnyebben áramlik majd a saját lakásotokban.