Júlia továbbra is a gyűrűjét forgatta az ujján, miközben hangosan gondolkodott. – Valami tartósabbat szeretnék – jegyezte meg eltökélten. – Egy ékszer kétségtelenül szép, de idővel a fiók mélyén végzi.
Az elkövetkező napokban szinte minden szabad percében ezen járt az esze. Szóba jött egy utazás is, de Mária nemrég tért haza egy kiruccanásról. Háztartási gép? Felesleges lett volna, hiszen a lakása tökéletesen fel volt szerelve. Olyasmit kellett kitalálnia, ami valóban személyes és maradandó.
Egyik délben felhívta az édesapját.
– Apa, mit szólnál, ha vennénk neki egy kis hétvégi házat? – vetette fel határozottan.
– Hétvégi házat? – csodálkozott a férfi, miközben félretette az ebédjét.
– Igen. Egy apró telket kis házzal. Tudod, mindig arról álmodott, hogy legyen saját kertje – magyarázta Júlia, és közben már ki is terítette maga előtt a kinézett ingatlan alaprajzát.
Az apja figyelmesen végighallgatta.
– Nem rossz elképzelés – mondta végül elismerően. – Nézz körül alaposan a környéken. Ne palotát keress, hanem barátságos, élhető helyet.
Júlia több napon át böngészte az ajánlatokat, ingatlanirodákat hívott, helyszíneket járt be. Sok házat megmutattak neki, de egyik sem volt az igazi: némelyik túl messze esett a várostól, másik túlságosan nagy volt, akadt olyan is, amelyik komoly felújítást igényelt.
Végül rábukkant egy hirdetésre, amely megragadta a figyelmét. A telek a város peremén feküdt, autóval alig húsz percre. A ház ugyan szerény méretű volt, viszont stabil állapotú. Határnyi kert tartozott hozzá, benne néhány termő gyümölcsfával.
– Mennyibe kerül? – kérdezte az ingatlanostól, miközben a fényképeket nézegette.
– Két és fél millió forint az irányár, de van mozgástér – válaszolta a férfi. – A tulajdonosok elköltöznek, ezért szeretnének mielőbb túladni rajta.
Júlia feljegyezte a címet. Pont ilyen helyet képzelt el: nem hivalkodó, mégis gondozott, és bőven lehetne rajta alakítani. Biztos volt benne, hogy Mária örömmel fogadná.
Este ismét beszélt az apjával, és részletesen elmesélte a látottakat.
– Szerintem kiváló döntés – erősítette meg az édesapja. – Mária két lábbal áll a földön, értékelni fogja, hogy valami hasznosat kap. Az ár pedig a lehetőségeidhez mérten teljesen rendben van.
A beszélgetés után Júlia azonnal tárcsázta Pétert. Izgatottság futott át rajta; alig várta, hogy megossza vele az ötletét. Tudta, mennyire fontos számára az édesanyja boldogsága.
– Péter, képzeld, találtam valamit anyukádnak! – szólt bele lelkesen a telefonba.
– Na, mesélj! – válaszolta kíváncsian a férje.
– Mit szólnál egy hétvégi telekhez? Kint a város szélén van, határnyi kerttel, kis házzal, gyümölcsfákkal.
– Tényleg? – Péter hangján átsütött az öröm. – Anya odáig lesz érte! Mindig arról beszél, hogy saját paradicsomot nevelne.
Júlia mosolyogva hallgatta a lelkesedését. Jólesett neki, hogy a férje ilyen természetesen támogatja az elképzelését.
– Két és fél millió forint az ára – tette hozzá. – Szerintem megéri. El tudod képzelni az arcát, amikor megtudja?
– Ez fantasztikus ajándék! – felelte Péter izgatottan. – Ilyet nem felejt el az ember. Komolyan mondom, zseniális ötlet.
A hangjában csendülő melegség betöltötte Júlia szívét. Már maga előtt látta, ahogy hárman együtt tervezgetik a születésnapi meglepetést.
– Most vissza kell mennem dolgozni – mondta végül Péter gyengéden. – Este találkozunk, és vacsora mellett mindent részletesen átbeszélünk.
Júlia még mosolyogva tartotta a telefont a fülén, és éppen el akart köszönni.